Ne fürgyé’ le! – avagy néhány komment és a válasz rájuk

Nem kell rettegve várnunk a zombiinváziót, hiszen az valójában már régen bekövetkezett, csak éppen nem az utcán csoszognak felénk nyáladzva, holdkórosként maguk elé emelt karokkal az agyhalottak, hanem a világhálón keresztül kúsznak be otthonainkba klaviatúra felett lebegő, gépelésre görbülő karmaikkal. Nevük: trollok. De persze pont olyanok mint a zombik vagy a vámpírok, hiszen amint lankad…

„Ha azt hiszed, itt szomorúak az emberek, akkor tévedsz”

Miért lesz egy diplomás, több nyelven beszélő orosz-ukrán srácból utcazenész Budapest aluljáróiban? Miért jobb Budapesten élni, mint Kijevben vagy Svájcban? És mi a helyzet a rendőrökkel? Dimitrij orosz apa és ukrán anya gyermekeként, Oroszországban látta meg a napvilágot, egészen pontosan Provigyenyijában, egy apró kikötővárosban Csukcsföldön, nem messze Alaszkától. Mutatom, itt van: Három éves volt, amikor…

5+1 legjobb dolog a furgonlakólétben

Az egyik barátnőmmel sétáltunk, amikor nekem szegezte a kérdést: na mesélj, milyen volt? (A kérdés röviden arra vonatkozott, hogy meséljek arról, mi minden történt velem azóta, amióta legutóbb találkoztunk) „Hátőőő…” – körülbelül ennyit sikerült hirtelen kinyögnöm, miközben gyorsított lejátszásban elkezdett lepörögni lelki szemeim előtt az elmúlt egy év, és azon töprengtem, hogyan tudnám néhány mondatban…

Hideg van. Fázol?

A kandallóban vörösen táncolva lobog a tűz, kortyolgatom a frissen lefőtt kávét, a kutyák a hátukra fordulva melengetik a hasukat, én pedig semmi mást nem teszek, mint az ablakon kibámulva töprengek az élet apró, jelentéktelen kérdésein. Idilli kép? No, akkor tekerjük vissza kicsit az időt! Két nappal korábban Végre hazaértünk! Az első saját kis fészkünk….

Vége van az évnek, ülünk a furgon tetején

Minden héten újabb megtett kilométerek százai, minden héten egy újabb ismeretlen vidék felfedezése, minden reggel új látvány, mely az ablakon kinézve fogad, minden nap újabb és újabb emberek. Tartalmas év volt. Elfáradtunk. Megvolt a szezon utolsó vására is, mint mindig, ismét elbontottuk a standot, bepakoltunk mindent a furgonba. Már csak néhány simítás, a túlméretes tárgyak…

Karácsonyi kalács

Talán percek telhetnek el, mire észrevesszük a tömegben. Kopott hosszú barna kabátban, görnyedt háttal ácsorog, remegő kérges kezeiben oly óvón morzsolgatja az eurócenteket, mintha egy apró madár törékeny testét melengetné. „Mire vár? Kért már tőled?” – kiálltok át a stand másik oldalába a férjemnek, persze tök nyugodtan magyarul, azt úgysem értik errefelé. „Tőlem még nem….

A berlini tragédia másnapján

Már este, zárás után értesülünk a berlini tragédiáról, másnap reggel pedig amikor bekapcsolom a telefonomat, aggódó üzenetek várnak, hiszen mi is épp egy németországi adventi vásárban dolgozunk. Szerencsére nem Berlinben. Úgyhogy ismét, akárcsak az elmúlt hetekben, összeszedjük magunkat és elindulunk a munkába. Az élet nem állt meg… Útközben persze lesem a jeleket, a rendőrautók tömeges…

Használt pólótól a mosatlan gyümölcsig – Mit tanultam abból, hogy beköltöztem a kocsiba?

Tudom, tudom, címben nem illik kérdést írni, azonban ez a bejegyzés tényleg arról szól, hogy feltettem magamnak ezt a kérdést, és megpróbáltam megkeresni rá a válaszokat. És az egyik válasz éppen az volt: kit érdekel, hogy mások szerint mit illik és mit nem? Több mint nyolc hónappal ezelőtt lettünk furgonlakók, azt hiszem, ennyi idő után…

Hát ezért kellett hazajönnünk?

Végre itthon! Úgy gondoltam, ezt fogom érezni, amikor átlépjük a magyar határt. De nem éreztem semmit. …. Egészen addig a bizonyos napig, amíg a férjem be nem ment Budapestre ügyeket intézni. Nem sokkal később hívott: épp most akarták kizsebelni az egyik gyorskajáldában. Gondolom miközben pénzt váltott, kifigyelték és követték, várva az alkalmas pillanatra, amikor nem…

„Nem fogok attól félni, hogy mikor robbantanak fel.” – élet Belgiumban kismamaként

Egy évre tervezte, lassan hat éve él Belgiumban párjával, kislányuk is már itt látta meg a napvilágot. Hogyan indult a külföldi élet, milyen érzés a családtól távol gyereket nevelni, és hogyan élte meg a néhány hónappal ezelőtti robbantásokat, ezekről mesélt nekem Kata. „Magyar-etika szakon végeztem 2010-ben Egerben. Tanárnak készültem, fel is költöztem Pestre, hogy talán…

34567