A biológus, aki otthagyta az MTA-t és gerillakertész lett vidéken

Szemébe nézett egy pajzstetű és megváltozott az élete. Tudományos munkáját hagyta ott, hogy inkább a kiskertjét gondozza Kecskeméten. Metszőollóval vágja a füvet, imádkozó sáskákkal hadakozik, a tarack megleckézteti, a paradicsomot pedig egy „intelligens lénynek” tartja. Környezeti katasztrófa felé rohanunk, szerinte mégis érdemes küzdeni, de először meg kell tanulnunk másként tekinteni a világra. Fetykó Kinga biológus,…

Újévi fogadalmak helyett: hálaadás

Hálát adok a tavalyi évért, azért, hogy ennyire kevés nehézséggel kellett szembenéznünk az azt megelőző évhez képest. Hálát adok azokért az értékes emberekért, akiket az elmúlt évben megismertem, vagy akiket újra felfedeztem az életemben. Hálát adok azokért a pillanatokért, amiket már akkor is értékelni tudtam, amikor éppen történtek. A reggeli kávéért a hegyek között. A…

És téged mivel etettek karácsonykor? – Leültem a tévé elé reklámokat zabálni

Kis karácsony, nagy karácsony… a legjobb alkalom, hogy tévé előtt töltsd a napot, csak hogy valamiféle látszattevékenységet folytass, miközben tömöd a fejed az ünnepi menü maradékával. Mivel viszonylag ritkán van lehetőségem , hogy ezzel a kellemes és minden kétséget kizáróan hasznos tevékenységgel, vagyis tévénézéssel töltsem el az időmet, igen nagy hatással van rám, ahogy a…

„Elmúlt ez a nagy, közösségért való aggódás belőlem” – magyar élet dupla műszakban Hollandiában

Horváth Edittel Amszterdamban, egy étteremben találkozunk, ahol dolgozik. A munkatársai lassan elszivárognak, az utolsó vendég után beteszi az ajtót. Zárás után még van egy jó órányi munkája. Mosogat, takarít, előkészíti az éttermet a másnapi nyitásra. Ő marad utoljára. Nem ritka eset. „Maradáspárti voltam. Azt gondoltam, hogy kellő kitartással hosszútávon Magyarországon is lehet boldogulni. Nagyon jó…

Nem biztos, hogy az a normális, amit nyugaton megszoktál

Az élet drága, a minőség a béka segge alatt, a bürokrácia útvesztőjében el lehet veszni, az emberek bunkók, az ország pedig élhetetlen. Körülbelül ilyen véleményeket lehet olvasni sokszor külföldön élő magyaroktól Magyarországról. De! Az indexen jelent meg néhány hete egy cikk, amelyben külföldön élő magyarok beszéltek arról, hogy milyen érzés számukra turistaként hazalátogatni. Elsősorban kritikát…

Mese a marokkói sárga bögréről, aki eljutott Hawaiira

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy varázslatos ország Afrikában, a neve: Marokkó. Ebben az országban nem esett túl sok eső. A föld száraz volt és repedezett, mint az öregember arca, ha már túl sok év szántott rá barázdát. Ebben a száraz, terméketlen földben várakozott egy agyagdarab. Valójában ez az agyagdarab nem volt ennyire körülhatárolható,…

Amikor rájössz, hogy az életed belefér egy táskába…

Arra gondolt, hogy esetleg pap lesz, majd az élet az ápolói pálya felé sodorta, de végül a szabadságvágy győzött és bringásfutár lett Bécsben. Rendszeresen önkénteskedik, mások által kidobott kajákat eszik, néha pedig világgá megy, hogy fejlessze a jellemét. Gyalogolt 5300 kilométert a Caminon, az utóbbi fél évben pedig végigaludta a világot idegenek kanapéján. Így is…

A legkirályabb arcok kocsiban laknak

Kocsiban élni vagány. Mi is bizonyíthatná ezt jobban, mint hogy még a hollywood-i szuperprodukciók rendezői is, ha néhány képkockában akarják összefoglalni egy filmben a főhős bonyolult és sokrétű személyiségét – hogy mennyire öntörvényű, laza és belevaló, hogy mellkasában úgy verdes a szabadságvágy, mint apró énekesmadár a kalitkában –, akkor egyszerűen bepaterolják egy lakókocsiba. Mert az…

Zacskóba zárt kutyaszar – ez tényleg a hülyeség kora!

Az EU betiltja az egyszer használatos műanyagvillákat. Hurrá! Örülünk a hírnek, aztán elmegyünk a bevásárlóközpontba és megvesszük az egyenként csomagolt szenegáli paradicsomot. A National Geographic külön lapszámot szentel a műanyagszemét problémájának. Hurrá! Aztán beledugják a lapot egy (állítólag környezetbarát) műanyagfóliába. Én meg elmegyek sétálni a kutyákkal, aztán műanyag zacskóba teszem a kutyaszart. Hát tényleg ennyire…

Két év alatt külföldön élő magyar lettem, aki fogja be a pofáját

Vitába keveredtem. Hol máshol, mint a cicaharcok arénájában, a virtuálgladiátorok élet-halál harcában: Facebookkommentben. A vértelen vita vége nagyjából az lett, hogy jobb lenne, ha aktuális magyar társadalmi kérdésekben inkább nem mondanék véleményt. Hogy miért? Mert külföldön élő magyar vagyok. Tehát ez az új címkém. Úgyhogy a nevem: kuss. Mert aki külföldön élő magyar, az nem…

123