Hogy mi mindent lehet kihagyni, ha Berlinben vagy, de nincs időd várost nézni? Máris mondom!
Hihetetlen mennyiségű tervvel indultam el Berlinbe, hogy aztán ebből nagyrészt semmi ne váljon valóra. Azt ugyanis hajlamos vagyok elfelejteni, hogyha minden nap dolgoznom kell, akkor az energiaszintem rohamosan apad és hamar a nullához közelít. Egy hét után, mint két lábon járó zombi közlekedtem a városban, csak éppen agyvelő helyett a város hangulatát igyekeztem magamba szívni. Volt rá egy hónapom. Kevés volt. Viszont a mi standunkkal szemben lévő Viking Burgeres bódé minden részlete az agyamba égett.
A fal, az életérzés, meg a hipszterek
Berlinről azt mondják, hogy manapság nagyjából azt a szerepet tölti be, mint hajdanán Párizs. Ez Európa kulturális fővárosa, a kortárs művészet központja, a szabadlelkű fiatalság találkozóhelye. És valóban, a város igen inspiráló, azonnal magával rántott, néhány nap után azt éreztem, hogy nem esne nehezemre Berlinerré (elnézést, Berlinerinné) válni. Pedig az is rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csak egy élhető hely a rendezett, kellemes külvárosi részeivel és a hipszterek által lakott belvárosával, hanem megvan benne az is, ami általában a nagyvárosok jellemzője: a kaotikusság. Ahogy egy itt élő mondta: ez nem az a város, ahová azért jössz, hogy sok pénzt keress. Ide az életérzés miatt költöznek az emberek.
Ami Berlint igazán egyedivé teszi az az, hogy hiába egy szexi, modern város, folyamatosan, kiirthatatlanul jelen van a múlt. Itt áll a fal, amely két világot választott el egymástól, és amelyre ma már külön iparág épült. Darabkáit néhány eurótól a több száz, akár ezereurós összegig megvásárolhatjuk a szuvenír boltokban, de rákerülnek a falat borító híres festmények és graffitik a bögrékre, képeslapokra, pólókra is. Akárhol járunk-kelünk a városban, jönnek szembe velünk az emlékművek, utcarészletek, melyeket dokumentumfilmekben láthattunk fekete-fehér felvételeken.
Ami Amszterdamban a marihuána, az Berlinben a fal, ha röviden akarnám összefoglalni.
Lássuk tehát a berlini bakancslistát, amelyről nekem sajnos nem sok mindent sikerült lehúznom, de amit nem is annyira bánok, hiszen legalább lesz okom ide minél előbb visszatérni.
A fal – itt azért lőj egy fotót!
A berlini turizmus abszolút ráépült a háborús, szoci hangulatra. Nem akarnak felejteni. Persze miért is tennék, ha ennyire szépen együtt lehet élni a múlttal, ráadásul ennyire jövedelmező?
Ha csak egy dolgot nézel meg Berlinben, akkor az tényleg az East Side Gallery legyen, vagyis az egykori fal még ma is álló 1300 méter hosszú szakasza. Ezt ma művészek festményei, graffitijei fedik, de találkozhatunk honfitársaink üzeneteivel is.
Hátborzongató érzés a fal tövében végigsétálni, és az emberi természeten elmerengeni. Feltenni a kérdést, mindez, hogy történhetett meg? És vajon tanultunk valamit belőle?
Persze túl sokáig úgysem tudsz a múltba révedni, hamar visszarángat a turisták, az utcazenészek és kéregetők hada. Vagyis a jelen.
Ha buliznál: Badehaus
A hely, amit csak úgy emlegetnek, hogy a berlini szimpla. Ez egy magyarok által létrehozott, üzemeltetett pub, szórakozóhely, ahol állítólag jobbnál jobb koncerteken csapathatod, ha éppen egy kis kikapcsolódásra vágysz. Én magam is bejutottam ide, csakhogy nem egy esti koncert alkalmával, hanem délután kettőkor, amikor maximum a beszállítók hozzák a megrendelt italmennyiséget.
Erre a környékre egyébként is érdemes ellátogatni, a Badehaus ugyanis a RAW-Gelände nevű helyen található, ami az egyik legvagányabb része Berlinnek. Ez egy több ezer négyzetméteres placc, amely egykor a Deutsche Bahn tulajdona volt, ma egy kulturális központ, omladozó, összegraffitizett falakkal…
… romkocsmákkal, gyorskajáldákkal, falmászóteremmel, gördeszkaparkkal, hétvégente bolhapiaccal.
És itt található a világ legkisebb diszkója is, a Teledisko!
Ez tulajdonképpen egy telefonfülke, ahová néhány euró a beugró és ahol beépített hangszórók, diszkófények, füstgép hozzák el neked az igazi bulihangulatot egy négyzetméteren. Válassz ki egy slágert a listáról és rúgd szét a ház oldalát!
Menj egy kört a Ringbahnnal!
Berlinnek fantasztikusan jó a kötött pályás közlekedése, ha nem félsz egy kis plusz sétától, akkor szinte mindenhova el tudsz jutni S-bahn vagy Ringbahn segítségével. A Ringbahn, ahogy az a nevéből is adódik, egy szép nagy kört megy a városban, úgyhogy ha nem csak a turistacsalogató nevezetességeket akarod látni, hanem Berlin valódi arcát, akkor turistabusz helyett inkább ezzel menj egy kört!
Csak pattanj fel az S41-es vagy S42-es járatra, és figyeld, ahogy az egyes kerületek, mint külön kis világok suhannak el melletted. A helyi Kőbányától kezdve a német Rózsadombig minden van itt. Mintha otthon lennél!
Nekem csak egy negyed kört sikerült megtennem, mert rohantam interjúzni Neuköllnbe.
Apropó Neukölln!
Amikor ott voltam, még nem is tudtam, hogy mennyire izgalmas helyen járok, csak az tűnt fel, hogy igen sok a török bolt és török ember errefelé. Persze ez nem véletlen, hiszen ez Berlin török negyede, amit Kis-Isztambulnak is hívnak.
Érdekesség: csak ebben a kerületben 310 ezren élnek. Miheztartás végett mondom, hogy Magyarország második legnépesebb települése Debrecen, a maga 201 981 főjével.
Neukölln szerepelt a kormány által összeállított no-go zónák listáján is, amivel csak később szembesültem, így akkor és ott nem tudtam róla, hogy rettegnem kellene. Egyszerűen úgy éreztem magam, mintha Berlin akármelyik másik szegletében, vagy éppen Budapest utcáin bandukolnék.
És ha már említettem a Ringbahnt…
Berlin közlekedése tartogat egyéb érdekességeket is. Ilyenek például a kéregető zenészek, vagy utcazenészek, vagy hívjuk inkább őket a helyi BKV ügyeletes showmanjeinek. Felszállsz az S-bahnra, elfoglalod a helyed, és szépen csendben magadba roskadva utazol a melóba, amikor egyszer csak felcsendül a Despacito vagy a Volare cantare. Bírd ki egy mosoly nélkül!
A muzsikusok csak első alkalommal lesznek számodra különleges látványosság, ugyanis szinte részei a menetrendszerinti közlekedésnek.
És igaz, amit egy blogon olvastam Berlinről. Ez az a hely, ahol a legtöbb ember utazik nyitott sörösüveggel a metrón. És ami igazi kuriózum, hogy itt nem szólnak emiatt rád.
Nézz szét a tévétoronyból!
A 368 méter magas tévétorony Németország legmagasabb (Európa negyedik legmagasabb) szabadon álló épülete. A torony még a hatvanas években épült az NDK kormányának megbízásából, és a mai napig használják, több rádió- és televízióadó ezen keresztül sugározza műsorát.
A gömbben a látogatók két emeletet járhatnak be: az egyik a kilátóemelet, a másik a Telecafé, ahová két felvonó szállítja az érdeklődőket. Itt, 207,5 méter magasan található a panorámaétterem, amely félóránként fordul körbe. Aki itt akar megebédelni annak érdemes asztalt foglalnia, de fórumokon azt olvastam, hogy nagyjából negyed órás várakozási idővel – és persze a belépő megfizetésével – bárki bejuthat. A jegyárak annak függvényében változnak, hogy csak nézelődnénk vagy fogyasztanánk is, illetve, hogy melyik napszakban vetnénk egy pillantást innen a városra.
Persze nem árt az időjárás-jelentést sem figyelni, ugyanis aznap, amikor mi felmentünk volna, akkora köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk. Nem lett volna nagy élmény a látvány…
És a Reichstagot ki ne hagyd! Ugyanis regisztráció után ingyenesen látogatható az üvegkupola, ahonnan szintén fantasztikus kilátás nyílik a városra. Állítólag…
Múzeum? Minek mennél múzeumba, amikor az egész város maga egy óriási kiállítótér? De ha mindenképp tárlatot akarsz nézni, nézz be a Könnyek Palotájába!
Ez is egy ingyenesen látogatható múzeum a Friedrichstrassen található S-Bahn megállónál. Ezen a helyen volt 1962 és 1989 között az U-Bahn és az S-Bahn átkelőhelye a „két világ között”, a Könnyek Palotája elnevezés pedig az épület előtti könnyes búcsúkra utal, ugyanis a kelet-németek, akik nem utazhattak Nyugat-Berlinbe, itt mondtak búcsút a fal másik oldalán élő látogatóiknak.
A Brandenburgi kaput úgyis megnézed…
… és ha már ott vagy, csak néhány száz métert kell megtenned, hogy eljuss A Meggyilkolt Európai Zsidóság Emlékművéhez. A 19 ezer négyzetméteren elterülő emlékmű 2711 darab, szélen alacsonyabb, majd beljebb haladva egyre magasabb betontömbből áll. Egyszerre érzed úgy, hogy temetőben jársz, és miniatürizált metropoliszban.
Furcsa kontraszt, ahogy a szomorú-szürke tömbök között gyerekek szaladgálnak, turisták szelfiznek mosolyogva.
Berlin nekem Budapest
Összefutottam itt egykori gimis osztálytársammal, főiskolai iskolatársammal, a városba látogató barátokkal. Kicsit úgy éreztem magam, mintha otthon lennék, csak éppen minden új volt és szórakoztató. És egy kicsit színesebb. Legalábbis az embereket tekintve. Az S-bahnon a transzvesztita férfi, a csókolózó leszbikus pár, a magnót bömböltető ázsiai fiatalok, a kelet-európai melósok, a keresztrejtvényt fejtő nyugdíjas bácsi nagyon jól megfért egymás mellett. Ráadásul itt nem tudsz annyira hülyén öltözni, hogy bárkinek is szemet szúrna. Berlin egy baromi laza város.
Végeredményben azt mondhatnám, hogy teljesen mindegy, hogy a berlini bakancslistádról hány helyet, látnivalót sikerül lehúznod az itt töltött idő alatt, innen úgy fogsz elmenni, hogy azt érzed: nem láttál eleget. De éppen ezért valószínűleg majd újra visszatérsz. Vagy talán ide is költözöl.
Tehát láthatjátok, ez a város rengeteg lehetőséget rejt, rajtatok múlik, hogy mit hagytok ki ezekből!
Tetszett a cikk? Kövesd a blogot Facebookon is!