Talán percek telhetnek el, mire észrevesszük a tömegben. Kopott hosszú barna kabátban, görnyedt háttal ácsorog, remegő kérges kezeiben oly óvón morzsolgatja az eurócenteket, mintha egy apró madár törékeny testét melengetné. „Mire vár? Kért már tőled?” – kiálltok át a stand másik oldalába a férjemnek, persze tök nyugodtan magyarul, azt úgysem értik errefelé. „Tőlem még nem….
Jó magyarnak lenni
Még soha nem éreztem magam annyira magyarnak, mint az utóbbi két hónapban, amióta – igaz, nem végérvényesen, de – elhagytam Magyarországot. Hogy őszinte legyek, ez az egész nemzeti kérdés soha nem foglalkoztatott igazán. Soha nem tudtam, és nem is érdekelt, hogyan kellene jó magyarnak lenni. „Elsősorban ember vagyok, s azután francia; szükségszerűen vagyok ember, s…