• Home
  • /
  • merengő
  • /
  • Mese a marokkói sárga bögréről, aki eljutott Hawaiira

Mese a marokkói sárga bögréről, aki eljutott Hawaiira

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy varázslatos ország Afrikában, a neve: Marokkó. Ebben az országban nem esett túl sok eső. A föld száraz volt és repedezett, mint az öregember arca, ha már túl sok év szántott rá barázdát. Ebben a száraz, terméketlen földben várakozott egy agyagdarab.

Valójában ez az agyagdarab nem volt ennyire körülhatárolható, mint ahogy én kimondom, hogy „egy agyagdarab”. Mert nem létezett önmagában, csak a földdel, melyben nyugodott és amely magába ölelte.

Egészen addig, amíg egy helyi férfi arra nem tévedt. Ő tette ugyanis ezt a környezetétől el nem különülő földdarabot mégis elkülönülő létezővé. Méghozzá úgy, hogy kiemelte környezetéből és magával vitte.

Musztafa – mert így hívták ezt a férfit –, fazekas volt, és a darab földből bögrét formázott. Szép mázas, sárga bögre lett belőle, fekete mintával. Egy a sok-sok bögre közül, amit ez a férfi elkészített.

Musztafa az elkészült kézműves termékeit szamár vontatta kocsira rakta, és elvitte egy közeli kereskedőhöz, aki az országút szélén árulta portékáit az arra vetődő, főleg európai turistáknak. Hamar megegyeztek az árban, és Musztafa bögréi a kereskedő boltjának polcára kerültek. Ott ült a sárga bögre is az egyik polcon és nézte a távolba vesző országutat. Várt. Maga sem tudta, hogy mire.

Telt múlt az idő.

Hogy, hogy nem, egyszer úgy esett, hogy egy magyar házaspár Marokkóba utazott. Tulajdonképpen már ez is egy kisebb csoda volt. Ugyanis nem sokkal korábban döntöttek úgy, hogy világgá mennek. Fogták a két kutyájukat és beköltöztek a furgonba. Az év nagy részét Európában töltötték, azonban a téli hónapokban nem volt kedvük visszatérni a hideg, szürke Budapestre, ezért inkább a meleg dél felé vették az irányt, és áthajóztak Afrikába.

Mivel a nő „bögrebolond” volt, ezért vettek maguknak két szép kézműves bögrét, és nagyon boldogok és elégedettek voltak, amikor reggelente abból itták a forró kávéjukat. Annyira túlcsordult bennük ez a boldogság, hogy úgy érezték, másnak is adni kellene belőle. Elhatározták, hogy vesznek még két bögrét, és megajándékoznak vele valakit.
Igen ám, csakhogy míg Európában megszokták, hogy minden sarkon megvehetik ugyanazt a fröccsöntött kínai tucatterméket, Marokkóban nem találtak minden sarkon olyan szép kézműves bögrét, amely után vágyódtak. Már majdnem feladták a keresést, amikor rátaláltak egy másik út széli kerámiaboltra.

Ám nem volt könnyű dolguk. Sok-sok csodálatos bögre közül kellett választaniuk.

Bizony! Ő volt az egyik! A sárga bögre agyagteste majd szétpattant örömében, amikor elcsomagolták és magukkal vitték. Pedig akkor még nem is sejtette, hogy az igazi kaland még csak most kezdődik!

Az utazók ugyanis játékot hirdettek a közösségi oldalukon (mert egy olyan korban éltek, amikor az emberek közösségi oldalakon beszélgettek, éltek és játszottak). „Aki válaszol egy kérdésre és a szerencse is mellé szegődik, azé legyen ez a szép marokkói sárga bögre!” – így szólt a hirdetmény.

Misi, aki követte a házaspár blogját (mert mesénk főhősei olyan korban éltek, amikor az emberek mindent lefoztak, leírtak, és másoknak mutogattak) látta ezt a hirdetményt. Azonnal beleszeretett a sárga bögrébe. Megfogadta, ha övé lesz, a világ végére is magával viszi.

És láss csodát! Övé lett a sárga bögre! Misi pedig hű maradt fogadalmához. Elutazott Hawaiira és bizony, a marokkói sárga bögrének is jutott hely a bőröndben.

Hawaiin aztán nagyokat kirándultak, és ha már belefáradtak a csodálatos táj látványába és a sok élménybe, akkor Misi és a sárga bögre együtt teázott és merengett az élet szépségén.

Misi pedig nem feledkezett meg az otthon maradókról sem, rendszeresen küldött a magyar házaspárnak úti beszámolókat, hogy lássák, jó helyre került a kis marokkói bögre.

Először csak egy képet küldött a honolului kilátásról.

Aztán már a Big Island-i lávamezőkről jelentkeztek.

Aztán jött Mauna Kea. A Mauna Kea Hawaiinak a legnagyobb, jelenleg szunnyadó pajzsvulkánja. A vulkán csúcsának tengerszint feletti magassága 4205 méter, ezzel Hawaii állam legmagasabb hegycsúcsa is. Ha azonban a lábától a csúcsáig mérjük, a tengerszint alatti részeket is beleértve, akkor 10 203 méter magas, és ezzel a legmagasabb hegy a Földön.

Majd jött a Királyok völgye…

… és a fekete homokos part.

Aztán csak egy rövid üzenet: „Üdv Mauiról!”

És képzeljétek! Amikor Misi és a sárga bögre Hawaiin járt, még drágakövek is potyogtak az égből!

Szóval kedves olvasó, ha néha elkeseredsz, vagy úgy érzed, hogy szíved leghőbb vágya elérhetetlen távolságra van tőled, akkor csak jusson eszedbe a sárga bögre története, aki csupán egy agyagdarab volt Marokkó nagy száraz és repedezett földjében, mégis eljutott Hawaiira.

Mi ez, ha nem egy aprócska csoda?

 

Ha tetszett a mese, add tovább!

Köszönet a képekért Misinek.

Ha követnéd a blogot, ide kattints!