„A jótett körbejár” – mondta egyszer egy interjúalanyom, aki pár ezer forinttal a zsebében hagyta el az országot, hogy Angliában új életet kezdjen, majd tíz évvel később világkörüli útra induljon.

Az élet pedig őt igazolja.

…

Háromnapos vásár, minden nap tizenkét óra meló, úgy nézünk ki a végére, mint a zombik. Még elbontjuk a standot, összepakoljuk a felszereléseinket, hogy másnap korán reggel ismét útra kelhessünk. A lakókocsival egy mező szélén parkolunk, míg Sanyi elvégzi az utolsó simításokat, addig előremegyek, hogy megsétáltassam és megetessem a kutyákat. Este 11 óra, alig várjuk, hogy elcsigázottan ágyba bújhassunk. Sanyi dúl-fúl, mikor megérkezik. Defektes a bal első kereke a furgonnak. Már csak ez hiányzott. Vasárnap éjszaka Svájcban, minden zárva, ki tudja milyen állapotban van a pótkerék, csak egy régi emelőnk van, talán el sem bírja a kocsit, ez pedig holnap reggelre talán teljesen leereszt. El tudunk-e egyáltalán jutni a legközelebbi benzinkútig vagy bármilyen szervizbe?

Tőlünk nem messze egy idős, őszszakállú német bácsi parkol öreg Mercedes furgonjával. Ő is vásáros, körhintás, szintén a mező szélén tervezi tölteni az éjszakát. Talán tud valami tippet adni, gondoljuk, és tanácsot kérünk tőle, mitévők legyünk. Azonnal jön, szemrevételezi a kocsit. Ezzel meg se próbáljunk elindulni – mondja –, keltsük fel korán reggel, megpróbál segíteni.

Másnap reggel még épp csak ébredezek, amikor hallom, hogy már tesznek-vesznek az autó körül. Mire borzas fejjel, az álmosságtól félig csukott szemekkel kimászok a kocsiból, már a furgon körül sürgölődnek. A bácsi átveszi a munkásruháját, előpakol a kocsijából egy egész szerszámoskamrát és aláfekszik a kocsinak. Szakértő mozdulatokkal babrál a kocsival, autó megemel, kerék leszed, szemrevételez-magyaráz-instruál, pótkerék elő, csavarokat meghúz, autó leenged. Még néhány jótanács, és már pakol is el és öltözik vissza a tiszta ruhába.

„Nem tudom, mivel tudnám meghálálni a segítségét.” – mondja neki Sanyi.

„Nem kell semmivel meghálálni. Legközelebb majd valaki velem tesz jót.” – legyint a bácsi. Elköszön, beül a furgonjába és elhajt.

Még a nevét sem tudjuk.

Hát, így megy ez. A jótett valóban körbejár.

Kövesd a blogot a Facebookon is!