• Home
  • /
  • merengő
  • /
  • Az egymillió alkoholista országából jöttem – avagy fél év alkohol nélkül

Az egymillió alkoholista országából jöttem – avagy fél év alkohol nélkül

Ha utazó életmódot folytatsz, akkor kicsit olyan érzésed van, mintha egész évben nyaralnál, márpedig amikor nyaralsz, akkor könnyebben felpöccintesz esténként egy-két sört is. Így voltam ezzel én is a tavalyi évben.
Aztán meguntam. Kicsit meg is undorodtam tőle. Ma pedig fél éve annak, hogy utoljára alkoholt fogyasztottam. Igen, pontosan emlékszem a dátumra, ugyanis hat hónappal ezelőtt kő másnapos voltam. Akkor döntöttem el, hogy egy időre elég volt.

De hogyan is lehetne pia nélkül élni, ha az egymillió alkoholista országába születtél, oda, ahol ma már magadnak főzheted meg a pálinkádat, ahol tinédzserként akkor vagy valaki, ha már voltál részeg, ahol a miniszterelnök a hivatalos fotókon vidáman gurít le egy-egy felest, és ahol az egyik legnagyobb facebooksztár egy fiktív alkesz pap, akinek bölcsességeit az alkoholszag lengi körül?

Az az igazság, hogy nem inni valójában könnyebb, mint gondolnád. Egyszerűen csak annyit mondasz, köszi, nem iszom.

Én magam is azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz, hogy sokkal nagyobb ellenállásba fogok ütközni. Hogy a régi barátok és az újonnan szerzett ismerősök majd nógatni fognak, hogy „ugyan már, csak egy pohárkával”, hogy „legalább koccints velem”, hogy „mi van, beteg vagy?”.

Az elhatározásomat azonban meglepően könnyedén és megértően fogadták. Talán mert elég határozott voltam. Vagy, talán mert normális emberek vesznek körül.

Kövesd a blogot a Facebookon is!

Szóval, hogy is van ez az alkohollal? Ünnepeltem már vele, ha boldog voltam, tompítottam segítségével szívem fájdalmát, oldottam általa izgalmat és stresszt, összejöttem és szakítottam a közreműködésével, kezdtem egy vidám napot pálinkával, és fejeztem be egy végtelennek tűnő hetet néhány üveg sörrel.

Sosem voltam nagyivó, nem remegett a kezem, ha nem jutottam italhoz, és néha akár két korsó sör is elég volt a másnapossághoz. Az alkoholtól nem leszek agresszív (bár volt, hogy italozás közben valakit legszívesebbe pofán vertem volna, de az inkább a másik jelleméből adódott, nem a véralkohol szintemmel volt összefüggésben), inkább beszédessé és nevetgélőssé tesz. Tulajdonképpen az esetek nagy részében, kulturált alkoholfogyasztó vagyok. Azt hiszem. Mégis…

A pia demotivál. A pia sok esetben csak egy menekülési útvonal, általa – úgy tűnik – könnyebb szembenézni a problémákkal, ha kell, elfelejteti a bánatod, vagy felfokozza egy buli hangulatát. De mindez csak ideig-óráig működik, ez csak egy felfújt lufi, ami aztán úgyis kidurran. Mert másnap ismét szembesülsz mindennel, csak most már éppen egy kis fejfájással fűszerezve. Valójában nem visz előre, csak hátráltat, épp a cselekvéstől vonja el a figyelmed és az energiád, éppen abban akadályoz meg, hogy valódi változásokat érjél el az életedben.

A gőzt kiengeded. Ez igaz. Erre jó.

Hat hónapig figyeltem józanul, ahogy leisszák magukat az emberek. Sok esetben sajnálatra méltóak voltak. Sajnáltam azokat, akiknek alkohol kell a vidámsághoz, ahhoz hogy meg merjék szólítani a másikat, hogy ki merjék mondani az érzéseiket, akik szorongásaikat csak ezen a módon tudják feloldani. És bevallom némi undorral figyeltem, ha valaki kásásan beszélve próbálta nekem előadni, hogy nem, nem azért esett el, mert tök részeg, hanem göröngyös a talaj, és hogy holnap majd korán felkel, mert rengeteg dolga van, és mi mindent fog csinálni, de persze másnap nem történt semmi, csak a másnaposság. Hogy az egymillió alkoholista országa vagyunk, nem abból adódik, hogy szeretjük a piát vagy, hogy sírva vigadunk, hanem abból, hogy tele vagyunk szorongással. Hogy nem tanultunk meg, hogyan nézzünk szembe a problémákkal, hogyan kezeljük a stresszt, nem tanultuk meg magunkról, hogy mitől érezzük valójában jól magunkat.

És ha már ennyi bölcsességet összehordtam, akkor tegyük fel a kérdést: mi a tanulság? Végleg lemondtam-e az alkoholról? Nem. Akkor volt-e bármi értelme ennek a fél évnek? Mindenképp.

Ma már tudom, hogy egy jó beszélgetés piálás nélkül is jó, hogy az unalmas beszélgetéseket inkább nem ülöm végig. Miért is rabolnám a saját időmet? Ha jó a zene, akkor zsigerből jön a tánc, ha meg szar, akkor minek hallgatod? Plusz előny, hogy ha este nem sörözöl, akkor éjszaka nem kell folyton pisilni járni, másnap reggel amikor belenézel a tükörbe, akkor nem rémülsz meg a fonnyadt arcú rémtől, aki visszatekint rád, és nem érzed úgy, mintha kecskék aludtak volna a szádban. Ehelyett korán tudsz kelni, el tudsz menni futni, és aztán csupa hasznos és érdekes dologgal töltheted a napod.

Sőt, ha vendéglátózol, a borravalót sokkal értelmesebb dolgokra is tudod költeni, mint a bor.

penz_kicsi (3 of 3)

Borravaló, amit koncertjegyre fogok költeni

Szóval tanulságos hat hónap volt.

Most pedig megyek és megiszom a barátaimmal egy-két sört. Csak hogy kicsit kiengedjem a gőzt. Meg azért, mert néha jól esik.

 

Kövesd a blogot a Facebookon is!