És téged mivel etettek karácsonykor? – Leültem a tévé elé reklámokat zabálni

Kis karácsony, nagy karácsony… a legjobb alkalom, hogy tévé előtt töltsd a napot, csak hogy valamiféle látszattevékenységet folytass, miközben tömöd a fejed az ünnepi menü maradékával. Mivel viszonylag ritkán van lehetőségem , hogy ezzel a kellemes és minden kétséget kizáróan hasznos tevékenységgel, vagyis tévénézéssel töltsem el az időmet, igen nagy hatással van rám, ahogy a…

„Elmúlt ez a nagy, közösségért való aggódás belőlem” – magyar élet dupla műszakban Hollandiában

Horváth Edittel Amszterdamban, egy étteremben találkozunk, ahol dolgozik. A munkatársai lassan elszivárognak, az utolsó vendég után beteszi az ajtót. Zárás után még van egy jó órányi munkája. Mosogat, takarít, előkészíti az éttermet a másnapi nyitásra. Ő marad utoljára. Nem ritka eset. „Maradáspárti voltam. Azt gondoltam, hogy kellő kitartással hosszútávon Magyarországon is lehet boldogulni. Nagyon jó…

Nem biztos, hogy az a normális, amit nyugaton megszoktál

Az élet drága, a minőség a béka segge alatt, a bürokrácia útvesztőjében el lehet veszni, az emberek bunkók, az ország pedig élhetetlen. Körülbelül ilyen véleményeket lehet olvasni sokszor külföldön élő magyaroktól Magyarországról. De! Az indexen jelent meg néhány hete egy cikk, amelyben külföldön élő magyarok beszéltek arról, hogy milyen érzés számukra turistaként hazalátogatni. Elsősorban kritikát…

Mese a marokkói sárga bögréről, aki eljutott Hawaiira

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy varázslatos ország Afrikában, a neve: Marokkó. Ebben az országban nem esett túl sok eső. A föld száraz volt és repedezett, mint az öregember arca, ha már túl sok év szántott rá barázdát. Ebben a száraz, terméketlen földben várakozott egy agyagdarab. Valójában ez az agyagdarab nem volt ennyire körülhatárolható,…

Amikor rájössz, hogy az életed belefér egy táskába…

Arra gondolt, hogy esetleg pap lesz, majd az élet az ápolói pálya felé sodorta, de végül a szabadságvágy győzött és bringásfutár lett Bécsben. Rendszeresen önkénteskedik, mások által kidobott kajákat eszik, néha pedig világgá megy, hogy fejlessze a jellemét. Gyalogolt 5300 kilométert a Caminon, az utóbbi fél évben pedig végigaludta a világot idegenek kanapéján. Így is…

A legkirályabb arcok kocsiban laknak

Kocsiban élni vagány. Mi is bizonyíthatná ezt jobban, mint hogy még a hollywood-i szuperprodukciók rendezői is, ha néhány képkockában akarják összefoglalni egy filmben a főhős bonyolult és sokrétű személyiségét – hogy mennyire öntörvényű, laza és belevaló, hogy mellkasában úgy verdes a szabadságvágy, mint apró énekesmadár a kalitkában –, akkor egyszerűen bepaterolják egy lakókocsiba. Mert az…

Zacskóba zárt kutyaszar – ez tényleg a hülyeség kora!

Az EU betiltja az egyszer használatos műanyagvillákat. Hurrá! Örülünk a hírnek, aztán elmegyünk a bevásárlóközpontba és megvesszük az egyenként csomagolt szenegáli paradicsomot. A National Geographic külön lapszámot szentel a műanyagszemét problémájának. Hurrá! Aztán beledugják a lapot egy (állítólag környezetbarát) műanyagfóliába. Én meg elmegyek sétálni a kutyákkal, aztán műanyag zacskóba teszem a kutyaszart. Hát tényleg ennyire…

Két év alatt külföldön élő magyar lettem, aki fogja be a pofáját

Vitába keveredtem. Hol máshol, mint a cicaharcok arénájában, a virtuálgladiátorok élet-halál harcában: Facebookkommentben. A vértelen vita vége nagyjából az lett, hogy jobb lenne, ha aktuális magyar társadalmi kérdésekben inkább nem mondanék véleményt. Hogy miért? Mert külföldön élő magyar vagyok. Tehát ez az új címkém. Úgyhogy a nevem: kuss. Mert aki külföldön élő magyar, az nem…

„Az én pénzemen ne ragasszák tele az országot gyűlölködő plakátokkal”

Szavíra Marokkó déli részén található halászváros, a turisták kedvelt üdülőhelye. Itt télen is kellemes, húsz fok körüli a hőmérséklet, a lemenő nap lágy fényében sirályok köröznek felettünk, gőzölög a mentatea az asztalon. Épp így ült itt egy évvel ezelőtt Kiss Eszter egy kávézó teraszán, amikor szöget ütött fejében a gondolat: tudna itt élni. Nem sokkal…

„Ami otthon van, az innen nézve olyan, mint a Szomszédok”

Évi festőművész, sokáig nem is létezett számára a vásznon kívüli világ. Volt, amikor tibeti fordítónak készült, majd lelépett Balira, ahonnan végül jóformán menekülnie kellett. Azóta Berlinben él, tizenkét éve csak látogatóba jár haza. Sorsszerűnek érzi, hogy aznap, amikor gépre szállt, Budapesten ostromállapotok uralkodtak.  Neuköllnben járunk, Berlin egykori munkás-, majd bevándorló negyedében, és ahonnan az itt…

1234