• Home
  • /
  • merengő
  • /
  • 10+1 könyv, amit elolvastam tavaly, és amit szerintem idén neked is el kellene – nagyon szubjektív könyvajánló

10+1 könyv, amit elolvastam tavaly, és amit szerintem idén neked is el kellene – nagyon szubjektív könyvajánló

Tavaly nem volt újévi fogadalmam, és elnézve a mögöttünk álló évet, azt kell mondjam, hogy szerencsére. Egy évvel ezelőtt inkább hálaadással kezdtem, vagyis röviden megemlékeztem mindarról, ami jó volt az óévben. Ezt idén is meg fogom tenni. Mert akármilyen szar a világ, valami jót mindig lehet találni benne, akkor is, ha nagyítóval kell keresgélni. Sokáig.

Aztán januárban úgy döntöttem, egyvalamit mégis megfogadok: többet fogok olvasni. Mert, habár arra mindig is törekedtem, hogy viszonylag rendszeresen olvassak, mégis gyakran kaptam magam azon, hogy napok, sőt hetek teltek el úgy, hogy nem volt könyv a kezemben. Mert túl sok volt a meló, vagy mert utaztunk, vagy mert túl sűrű volt az élet, és azt sem tudtam, hol áll a fejem. Kifogás mindig volt, de úgy döntöttem, hogy többé nem lesz.

Minimum havi három könyv – ez volt a magamra mért penzum. Ennél kevesebbet nem olvashattam (bár bevallom, volt, hogy az utolsó néhány napra maradt mind a három), túl viszont bátran teljesíthettem, és teljesítettem is.

Valójában nem is volt olyan nehéz megtartani ezt a fogadalmat, köszönhetően a körülményeknek, vagyis, hogy otthon kellett ülni a szebbik felünkön. Talán még azt is mondhatom, hogy a könyvek nagy segítségemre voltak abban, hogy ép elmével éljem túl a 2020-as esztendőt.

Volt néhány kult és klasszikus, ami valahogy kimaradt eddig az életemből, de most elővettem őket: Kafka, Hemingway, Kundera, J. D. Salinger, Harper Lee.

Megesett, hogy szükségem volt egy kis lelki vigaszra. Jól jött a buddhista filozófia, Szepes Mária és Csernus doki, sőt, még előkerült a padlásról egy régi, szakadt agykontroll könyv is, hát azt is elolvastam. Tudom, ez utóbbi mókásnak tűnhet, lehet nevetni, de márciusban például ez a könyv rángatott ki egy mélypontról.

Néha csak egy kis könnyed szórakozásra vágytam, ilyenkor még a Rettenthetetlenre sem mondtam nemet. Igen, ez az, amiből film is készült Mel Gibson főszereplésével. Jó, hát nem mondom, hogy letehetetlen (de nem is rettentő a Rettenthetetlen – bocsánat, szörnyű szóvicc). De ha már filmek: a Félelem és reszketés Las Vegasban című könyvet is újraolvastam. Továbbra is imádom.

De most az ígéretemhez híven, lássuk azt a 10 + 1 könyvet, amit szerintem mindenkinek olvasnia kellene. (A sorrend random és szabadon változtatható)

1. Peter Singer: Az állatok felszabadítása

Akkor is megennénk a gusztusos hústermékeket, ha látnánk, hogy milyen körülmények között készülnek? Miért tartjuk elfogadhatónak a fájdalmat érezni tudó csimpánzon végzett kísérletezést, és miért nem tartjuk elfogadhatónak egy alacsonyabb értelmi szinten lévő, esetleg fájdalmat nem is érző emberi lényen? Tisztában vagyunk azzal, hogy az állatkísérletek jelentős része nem járul hozzá az emberiség fejlődéséhez?
Az ausztrál születésű filozófus, Peter Singer könyve 1975-ben jelent meg először, de azóta is alapműnek számít az állatvédelem területén. A könyv zavarba ejtő kérdéseket vet fel, és sokkoló képet fest az emberi lény zsarnokságáról. A könyv, ami valószínűleg sok ember gondolkodását és életét változtatta meg az elmúlt évtizedekben. Ajánlom „állatbolondoknak”, vegáknak és vegánoknak, de azoknak is, akik éppenséggel megőrülnek tőlük.

2. Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Jászberényi Sándor újságíró, haditudósító, író, már maga az író karaktere is elég izgalmas, hát még a történetei. Többször megjárta a gázai övezetet, tudósított a líbiai forradalomról, az egyiptomi forradalomról, a dél-jemeni szeparatista mozgalomról Ádenben, a nigériai lepra- és TBC-járványról, és ott volt Irakban, amikor dúlni kezdett az Iszlám Állam. Prózai szövegeiben, novelláiban az ember, mint csupasz ösztönlény jelenik meg, aki mégis szenved, hiszen lelke van. Rég nem volt rám ekkora hatással könyv. Miután letettem, két hétig nem ültem le a gép elé írni. Mit mondhatnék ezek után a világról? Azóta az író többi könyvét is elolvastam, de A lélek legszebb éjszakája maradt a kedvenc. A történetet színpadra is állították az Örkény Színházban Polgár Csaba rendezésében, Ficza István és Nagy Zsolt szereplésével.

3. Závada Pál: Hajó a ködben

A könyv a Weiss família, az ország egykor legnagyobb vállalatbirodalmának, a Weiss Manfréd Művek örököseinek történetét mutatja be a második világháború idején. A család tagjai, mivel többségük zsidó származású, komoly veszélyben vannak, illetve nagy dilemma előtt állnak. Menjenek vagy maradjanak? A vagyont mentsék vagy az életüket? Közben kénytelenek együttműködni azokkal, akik az életükre törnek.
A könyvben nem csak a család sorsát kísérhetjük nyomon, hanem azt is, hogyan válnak egyszerű, hétköznapi emberek gyilkosok cinkosaivá, hogyan pusztítják saját népüket egy ideológia mentén. Olvassuk és hitetlenkedjünk!

4. David Wallace-Wells: Lakhatatlan föld

Nem sok újat mond ez a könyv azoknak, akik nyomon kísérik a felmelegedésről szóló híreket, azonban egy remek összefoglalása mindannak, amit napjainkban tudni lehet a közelgő katasztrófáról. Ami valójában már itt is van. Az például megvan, hogy lassan nem az a kérdés, hogy tartjuk-e a 1,5-2 fokos felmelegedést, hanem hogy az évszázad végére megállunk-e 3-4 foknál vagy a különböző hurokhatások következtében olyan mértékben emelkedik majd a hőmérséklet, ami már a jelenlegi emberi civilizációnak a végét jelentené? A könyv olyan fejezetcímek mentén halad, hogy: hőhalál, éhezés, fuldoklás, tűzvészek, ivóvízhiány stb. Most mi van? Nem ígértem, hogy romantikus lányregényeket fogok ajánlani. De vigasztaljanak bennünket a szerző szavai: A harc még semmiképp sem veszett el. Minden azon múlik, hogy mit teszünk meg ma. (Sajnos még mindig nem túl sokat)

5. Sheila Heti: Változások könyve

Aki azt gondolja, hogy a gyermekvállalás magától értetődő, hogy az anyává válás minden nő álma, sőt, szent feladata és kötelessége, annak receptre írnám fel ezt a könyvet. Akit pedig már szólítottak fel megtermékenyülésre (szüljél gyereket, kifutsz az időből, kell a gyerek stb.), annak megnyugtató lehet a tudat: nincs egyedül kétségeivel.

A magyar felmenőkkel bíró, Torontóban élő író 2019-ben megjelent könyvét a New York Times és a Financial Times is az év legjobb könyvei közé sorolta. Megérdemelten. Hihetetlen könnyedséggel ír egy nagyon nehéz témáról: egy új emberi lény megteremtésének felelősségéről, egy nő félelmeiről, aki úgy érzi, nem az anyaságra született, néha mégis vágyik rá, arról, hogy néha nincs jó döntés, csak döntés, amit akár pénzfeldobással is meghozhatunk. Vagy nem.

6. Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Ez a könyv nem azért van a listán, mert letehetetlen, vagy mert kikerülhetetlen szépirodalmi alkotás. Hanem azért, mert amikor kinyitottam, a homlokomra csaptam: hogy ez miért nem nekem jutott eszembe! Valódi, archív, furcsa és szürreális fekete-fehér fotók köré szőtt történet, melyben egy fiatal srác bőrébe bújva utazhatunk térben és időben. Imádtam ezt az elvarázsolt és kissé nyomatszó világot. Még úgy is, hogy fordítva olvastam a könyvet. Ugyanis akitől ajándékba kaptam, véletlenül felcserélte a borítójukat, így a második résszel kezdtem és az elsővel folytattam. Gyanús volt, de még így is érhető. És szerethető. Azóta megvettem a harmadik részt is, úgyhogy idén újraolvasom az egészet. De most már helyes sorrendben.

7. Ted Chiang: Érkezés és más novellák

Nem vagyok egy nagy novellarajongó – gondoltam magamról korábban, aztán elolvastam ezt a kötetet… Ja, hogy ezt ennyire zseniálisan is lehet csinálni?! Mindegyik novella egy-egy érdekes filozófiai problémát vet fel. Mi lenne, ha máshogy érzékelnénk az időt? És ha a világunknak egészen másfajta szerkezete volna? Ha kiderülne, hogy a matematika téved? Ha az agyunk, amelynek most csupán néhány százalékát használjuk, robbanásszerű fejlődésnek indulna? Nem csak elolvassuk az írást, aztán becsukjuk a könyvet, hanem utána kezdünk el igazán foglalkozni a történettel. Tényleg, mi lenne, ha… ?

8. Cormac McCarthy: Suttree

McCarthy-nak először Az út című könyvét olvastam (Viggo Mortensen főszereplésével készült film belőle), és már akkor tudtam, hogy ebből én többet akarok. Nem csalódtam. És azt hiszem ez a könyv másoknak sem fog csalódást okozni… már ha sikerül átrágniuk magukat rajta. Mert nem egy könnyed olvasmány. Hogy miről szól? Jó kérdés. Azt hiszem egyszerűen csak az életről. Csendesen csordogál a történet, akárcsak a főszereplő a Tennessee folyón lefelé, az élet apró örömei és tragédiái pedig, mint hullámok egy lakóhajón, néha-néha taszítanak rajta egyet. Közben bepillanthatunk az amerikai dél társadalmának peremvidékén élők (lelki) nyomorába is.

9. Cixin Liu: A Háromtest-trilógia

Itt egy kicsit csalok, ugyanis ez nem egy könyv, hanem három, és több mint 1800 oldal, mégis arra biztatok mindenkit, hogy bátran vágjon bele. Ugyanis aki elkezdi, úgysem tudja majd letenni.

Az emberiség pusztítja magát és a bolygót, és úgy tűnik, önerejéből nem képes már a változásra. De nem biztos, hogy jó lesz nekünk, ha egy idegen civilizáció jön ide rendet tenni. Megérdemel egyáltalán ez az emberiség még egy esélyt?

Hard sci-fi, amely több mint négyszáz év történetét meséli el. A részletek tudományos alapossággal kidolgozva, úgy, hogy még egy magamfajta anti-reálos személy számára is érthető és élvezhető.

10. Péterfy Gergely: A kitömött barbár

Elég szürreális ezt a könyvet világjárvány idején olvasni. Egyrészt, mert a könyv egy része a kolerajárvány idején játszódik. Másrészt azért, mert ismét rádöbbenünk: nincs új a nap alatt. Mindig is voltak „vírustagadók” és összeesküvés gyártók. A történet nem tudom jobban összefoglalni, mint az ismertetője: „Kazinczy Ferenc hét éves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban.” Mi pedig vakarjuk a fejünket: ki is volt az igazi barbár? És egyre kevésbé vagyunk biztosak abban, hogy a saját korunkban felismernénk-e őket.

11. Sylvia Nasar: Egy csodálatos elme

Valószínűleg a film miatt a legtöbben ismerik már John Nash történetét. Ő az az elviselhetetlen modorú matematikus zseni, aki belegabalyodik saját elméjébe, de később mégis kikecmereg a paranoid skizofréniából, 1994-ben pedig közgazdasági Nobel-díjat kap a játékelmélet új irányát megalapozó elméletéért. A könyv ráadásul tele van híres magyar géniuszok neveivel. Mi pedig dühönghetünk, hogy ezek a csodálatos elmék politikai okokból kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. Nem egy új sikersztoriról van szó. Ez egy több mint húszéves életrajt. De milyen életé!

 

Boldog Új Évet, és jó olvasást kívánok!