Elérkezett a várva várt pillanat, amikor újra összeállhattunk egy csoportképre. Vagyis ismét eltelt egy hónap. Hogy rohan az idő! 🙂 Tulajdonképpen nem is összeálltunk, hanem összekapartuk magunkat, ugyanis egész nap nem sok kedvünk volt kimászni a kocsiból. Gondolom már mondanom sem kell, megint esik, a képet az egyik ötperces esőszünetben készítettük. Persze ettől függetlenül ma…
“Ami tetszik a kinti életben, hogy itt van élet” – Kiss család a nagyvilágban
A Kiss család az életben is olyan, mint ezen a fotón. Vidámak, vagányak és tele vannak tervekkel. Nemrég kezdtek új életet Németországban. „Tizennégy évig volt építőipari vállalkozásom Magyarországon, de minden hónap végén azt vettem észre, hogy kifizetem az embereimet, befizetem az adókat, utána pedig már csak a számlákra marad pénzem.” – meséli Kiss József. Ráadásul…
Túlélő egyszeregy utazóknak
Van néhány olyan alapszabály, amelyről mit sem tudhatunk, amíg utazókká nem válunk, és amíg nem tapasztaljuk meg a betartásuk elmulasztásának kellemetlen következményeit saját bőrünkön. Éppen ezért felállítom saját magam számára és mások okulására az utazók tíz(+3)parancsolatát. Légy nyitott! Habár eleinte az egyik legnagyobb élmény, hogy folyamatosan új emberekkel ismerkedsz meg, néhány hét elteltével, az utazás…
Az igazi Fradi-szív Németországban dobog
A ma már saját bőrfestő műhellyel rendelkező László és felesége huszonhét évvel ezelőtt a “jobb élet reményében”, szinte egyik napról a másikra költöztek ki Nyugat-Németországba. László bőrkárpitos műhelye ma már a német vasúttársaságnak (Deutsche Bahn) is bedolgozik. – Magyarok a nagyvilágban. Mert egy kicsit mindannyian lacik vagyunk. Nagy László eredeti végzettségét tekintve kertész, dolgozott is…
Jó magyarnak lenni
Még soha nem éreztem magam annyira magyarnak, mint az utóbbi két hónapban, amióta – igaz, nem végérvényesen, de – elhagytam Magyarországot. Hogy őszinte legyek, ez az egész nemzeti kérdés soha nem foglalkoztatott igazán. Soha nem tudtam, és nem is érdekelt, hogyan kellene jó magyarnak lenni. „Elsősorban ember vagyok, s azután francia; szükségszerűen vagyok ember, s…
Gyuszi bá – A forradalom és egy kislány csókja
Magyarok a nagyvilágban. Mert egy kicsit mindannyian lacik vagyunk. Julius bácsival, vagyis Gyuszi bával Svájcban, Wil városában találkoztam egy esős péntek délutánon. Egyszer csak megjelent ősz hajával, fehér szakállával, kerek szemüvegével és filckalapjával – mintha csak egy mesekönyv lapjairól lépett volna elő. Lassan, megfontoltan beszélt, nagyokat kacagott, néha el-elakadt és a távolba révedt miközben kereste…
Két hónapja úton
Igazából tegnap volt esedékes az újabb családi fotó elkészítése, de majdnem elfelejtettem, úgyhogy este, amikor leparkoltunk az aktuális szálláshelyünkön, gyorsan összeálltunk egy kép erejéig. Így, ahogy vagyunk, kicsit szedett-vedetten.
Taki – Az egyházalapító hobo
Magyarok a nagyvilágban. Mert egy kicsit mindannyian lacik vagyunk. Teingl-Takács László, vagyis Taki, már régi ismerősünk. Most egészen véletlenül futottunk össze vele a németországi Germersheimben, egy középkori vásárban, ahol magyar kézműves termékeket árusított. Első ránézésre is feltűnő jelenség, ő az, aki képes még télen is bőrmellényben és szandálban mászkálni, és a lóhúst is megeszi nyersen….
Lennél punk Svájcban
Életemben először jártam Svájcban, azon belül is Wil városában, és annak ellenére, hogy csupán három napot tudtunk maradni – ez is nagyrészt melóval telt –, sikerült beleszeretnem ebbe a vidékbe. Mivel különösebben nem tanulmányoztam sem a népet, sem a kultúrát, ezért igazságtalan lenne messzemenő következtetéseket levonni a most szerzett tapasztalatok alapján, úgyhogy inkább álljon itt…
Élet két négyzetméteren
Azért valljuk be, néha igencsak idegőrlő, ha két négyzetméteres a lakrészed, amin ráadásul egy lakótárssal kell osztozkodnod. A legkisebb mozgást is szinte lehetetlen anélkül kivitelezni, hogy ne verd le a másik veséjét könyökkel, vagy taposs rá a kezére. Vagy amikor átöltözöl, akkor ne dobd az arcába a szennyest. Esetleg amikor átfordulsz a másik oldaladra, akkor…