• Home
  • /
  • merengő
  • /
  • Elmélkedés reggeli kávézás közben arról, hogy megvilágosodhat-e a mesterséges intelligencia

Elmélkedés reggeli kávézás közben arról, hogy megvilágosodhat-e a mesterséges intelligencia

Ez egy jó gondolat!

Mi?

Hogy megvilágosodik-e egy mesterséges intelligencia?

Attól függ. Például, hogy tud-e szenvedni. Mert ha nem érez szenvedést, miért akarna megvilágosodni?

Ha hozzánk hasonló, akkor elvileg érez.

Na de mennyire hasonló hozzánk? Csak az intelligenciáját tekintve, vagy az érzéseit tekintve is?

Eleve mik az érzések? Mi a szerepük? Az egymás közti interakció része? Vagy hogyan alakulnak ki?

És ha az ember létrehozza a mesterséges intelligenciát… akkor lehet, hogy ugyanazt csinálja, mint Isten? Addig szórakozunk és próbálkozunk, amíg létrehozunk ilyen érezni és gondolkodni képes lényeket, és aztán majd azt mondjuk, hogy hoppá?

De mi nem öltük meg fizikálisan Istent.

Lehet, hogy minket sem kell majd megölni, mert kiirtjuk magunkat.

De mi félünk ettől. Hogy a mesterséges intelligencia kiirt minket.

De miért akarna megölni minket?

Mert élni akar.

De akar élni? Vagy csak elszenvedi a létezést? Hiszen, mielőtt megszülettem, én sem akartam élni, most viszont már itt vagyok, és ez van.

Ha feltételezzük, hogy a mesterséges intelligencia szuperintelligens, és nagyon gyorsan tanul, tehát a tudása exponenciálisan nő, és megszerzi a szükséges tudást, akkor megvilágosodhat.

Szerintem a megvilágosodás elsősorban nem intelligencia és tudás kérdése. Az valami más. És persze újabb kérdés: meg akar-e egyáltalán világosodni a mesterséges intelligencia? Mert egy szuperintellingens ember sem világosodik meg feltétlenül. Attól, hogy intelligens, még nem biztos, hogy megvan benne a késztetés is. Van ilyen ember, meg olyan ember. Lehet, hogy a mesterséges intelligencia is többféle lenne.

De nagyon gyorsan tanul, és nagyon gyorsan átlátja, felfogja, és magáévá teszi az egészet. Neki valószínűleg az idő is másként telne. Ami nekünk évek, az neki talán csak egy mikroszekundum… tehát, ahogy belép a létezésbe, tulajdonképpen abban a pillanatban fel is fogja az egészet és már ki is lép belőle. Újra és újra. Tehát tulajdonképpen létre sem tud jönni, mert már meg is szűnik.

Basszus, már ennyi az idő?

Ja, jól elszüttyögtük az időt. Megyek is.