Lassan véget ér a műanyagmentes július. Nem mondhatnám, hogy bánom. Erre a hétre nem sok bevásárlás jutott, de volt sok más tanulság. Műanyagtudatos július 4. hét.
Hétfő
Férjem megy vásárolni. Sikerül elhoznia (textilzsákban!) az utolsó kenyeret és két száraz péksütit. Éljenek a vidéki kisboltok és a csodás választékuk! Büszkén meséli, hogy csak előre csomagolt őszibarack volt, de ő nem hagyta magát, kibontotta a barackot a boltban, átpakolta vászonzsákba, a csomagolást pedig otthagyta. Persze, sejti, hogy ez csalás, de tőlem remél feloldozást. Nem adom meg, de jót mulatok rajta. Hogy utálhatták az eladók! 😀
Kedd
Kezdek kicsit befeszülni. El vagyok úszva, két cikket kellene leadnom, közben a lakást is takarítom, vár egy halom mosnivaló, a pad még csak félig van lefestve (találtam egy lócát a padláson, amit felújítok), és pakolni kellene, mert nemsokára indulunk vissza Németországba. Nincs itthon semmi félkész, előre csomagolt kaja, de pont a főzés az, ami a legkevésbé hiányzik most a sok tennivaló mellett.
Kakaós csigát ebédelek és sajtos kenyeret uzsonnázok. Lehet, hogy mégis igaza van a férjemnek és a műanyagmentes július nálunk az éhezésről szól?
A lakoma
A lényeg, hogy kávé legyen!
Szerda
A lakás kezd szemétdombra emlékeztetni. Külön gyűjtöm a műanyagot, az alumíniumot, a tejesdobozt. Na de ezekből hány hónap alatt jön össze egy zsáknyi, amit végre ki tudok tenni a szemetesautónak? (Nálunk havi egyszer szelektív autó is jár) Addig meg csak pakolászom ezeket egyik helyről a másikra a konyhában. Már alig hordunk haza csomagolóanyagot, de még így is komoly energiákat igényel a szemét menedzselése.
Leszaladok a zöldségeshez, csak néhány szem barackot veszek, illetve megnézem, hogy van-e a tejesember. Megint nincs a főtéren. Lehet, hogy már nem is jön többet?
Palacsinta
Tegnap lusta voltam kaját csinálni, ezért úgy döntök, hogy ma dőzsölünk. Na meg be akarom bizonyítani, hogy nem is éhezünk. Túrós, baracklekváros, étcsokoládés, vaníliapudingos palacsintát készítek. Mindez dióval megszórva, amit még tavaly szedtem a kertből.
Elkészült végre a lóca. Önmagában nagyon szép. Sajnos sehová nem illik vagy fér el a lakásban.
Csütörtök
Azt hiszem kezdek becsavarodni, már a túró papírját is elmosogatom. Na de miből van ez egyáltalán? Papír? Alumínium? Egyéb?
Múltkor szétfolyt a barack egy nejlonzacskóban (mert a régi nejlonzacskókat is viszem magammal a vásárláshoz), ezért fogtam és kimostam. Hogy röhögtem anno az olyan archív fotókon, amiken háziasszonyok szárítgatták a kimosott zacskókat a fregolin! Aztán én is ilyen háziasszony lettem.
Elmostam. De hova dobjam?
Végre kiírtam a postaládára (állítólag már ezzel is sokat tettem a Földért), hogy „nem kérünk reklámújságot”. Ez persze nem akadályozta meg a szórólapost, hogy bedobja a helyi adok-veszek reklámfüzetet. Fényes papírra nyomják, gyújtósnak sem jó. Újabb szemét, amit pakolászhatok.
Péntek
Indulunk Balcsira a rokonokhoz. Az M7-esen végig dugó van, ezért kis utakon megyünk. Csak ámulok és bámulok, hogy micsoda dimbes-dombos tájak vannak errefelé. Ma nem műanyagoztunk, csak dízelt égettünk. :/
Szombat-vasárnap
Anyósom minden földi jóval ellát bennünket, dőzsölünk. Itt van házi tojás, házi tej, saját termesztésű zöldségek és gyümölcsök. Szerencsére nem kell figyelnem a műanyagra. Megvallom, ez ebben az utazás előtti készülődésben óriási megkönnyebbülés.
Összegzés
Az elmúlt hét kissé kaotikus volt. Ahogy sűrűsödtek a feladatok, úgy estem szét, és úgy szorult egyre inkább háttérbe a műanyagmentes július projekt. Ezzel szembesülve rájöttem, hogy nincs jogom senki felett ítéletet mondani. Nem tudhatom, hogy a nő, aki a boltban előttem áll a sorban – és úgy pakolja a műanyagba csomagolt tartós élelmiszereket és csipszeket a kosarába, mintha atomháborúra készülne –, milyen élethelyzetben van éppen. Lehet, hogy még nem is hallott arról, hogy mekkora probléma a műanyagszennyezés? Lehet, hogy hallott róla, de nem érdekli? Lehet, hogy érdekli, csak éppen képtelen a túlóra után, három gyerek mellett újabb erőfeszítéseket tenni? Vagy talán ő is azok táborát erősíti, akik szerint, előbb kezdje el a szomszéd, előbb lépjenek a kormányok, előbb vállaljanak felelősséget a környezetszennyező nagyvállalatok? Ki tudja? Én csak azt tudhatom, hogy nekem mire van lehetőségem. És mi az, amit meg is teszek.
…
Ui.: A bambusz fogkefetokot továbbra sem értem.
Kövesd a blogot Facebookon is!
