Fogyatkozó türelem, bútorfelújítás, átalakuló étkezés, és persze néhány baki. Ilyen volt a (műanyag)tudatos júliusom harmadik hete.

Az első hét beszámolóját itt tudod elolvasni. 

A másodikat pedig itt. 

Hétfő

Nagyrészt munkával és kávézással telik a nap. A kávét természetesen csészéből iszom. Erről jut eszembe: múltkor néztem egy mesefilmet, amiben az egyik szereplő bement a saját irodájába, ahol a titkárnője műanyagpohárba adott neki vizet. Miután felhörpintette a vizet, a pohár landolt a kukában. Így válik a mesefilm horrorfilmmé! Csak szülői felügyelettel ajánlott!

Kedd

Találtunk egy régi lócát a padláson, úgy döntöttem, felújítom. Ez is a tudatos július része. Minek vennék új bútort, ha itt van ez a régi pad, amit még meg tudok menteni? A régi bútoroknak lelke van! Megtanulom használni a flexet, igaz, egy csiszolókorong-alátét bántja. Ami persze műanyag, és kénytelenek vagyunk újat venni.

Elmegyünk barkácsáruházba. Ha már ott vagyunk, beugrok a mellette található boltba is.

Remek, van csomagolásmentes vécépapír! Csakhogy gurigája négyszer drágább, mint a másik, ami újrahasznosított papírból készült. Nem szeretem, ha hülyének néznek, és dühít, hogy le akarják húzni azokat, akik törekednek a fenntarthatóságra.

Találunk kimérős tésztát, a csomagoltakkal megegyező áron. Erről van szó, kéremszépen! Nehogy már a kimérős drágább legyen!

Nem nagyon eszem csokit, kekszeket, csipszet pedig szinte soha, egyedül a szotyi a gyengém. Most viszont megacélozom akaratomat, és úgy döntök, ha nincs kimérős, akkor inkább nem is veszek. Ez az elhatározásom egészen a kasszáig tart, ahol remek termékelhelyezéssel pont szemmagasságban megint ott kacsingatnak rám a napraforgómagok. Másodjára már nem tudok (akarok?) ellenállni. Máris landol két zacsi a kosárban.

Szerda

Már rutinosan megyek a főtérre a tejesemberhez… a tejesember azonban sehol. Látom, mások is ott ténferegnek, és nem értik a helyzetet. Ez bizony keresztbe tesz az egész heti tervemnek. Házitej helyett dobozosat veszek a kisboltban, de ha már így alakult, legalább olyat választok, amin nincs külön műanyagkupak.

A zöldségesnél gyönyörű friss gyümölcsök és zöldségek várnak. Vajon a tököt is lehet rántani? Egy idős néni nézelődik mellettem, megkérdezem. Persze, hogy lehet, sőt, még ad néhány extra tippet is, hogyan készítsem el, hogy a legjobb legyen. Kezdem magam igazi gazdasszonynak érezni, ahogy a helyi asszonyságokkal a sütés-főzésről értekezünk a zöldségesnél.

A rántott tökhöz zsemlemorzsára is szükségem lesz, és mivel nem valószínű, hogy magamnak fogom gyártani vagy a következő napokban találok csomagolásmentesen, nem sokat dilemmázok, megveszem a zacskós változatot.

Csütörtök

Kukanap. Na most már tényleg leviszem a szemetet! – döntöm el, de a kapuból visszafordulok. Hiszen még mindig csak félig van a szemeteszsák, miért pazarolnám el! Harmadik hete nincs szükségünk szemétszállításra.

Péntek

Be kell mennünk a városba ügyeket intézni. Reggel indulunk, késő délutánig lótunk-futunk. Hibázok, nem eszem, amikor lehetőségem lenne rá, így késő délután már éhes, fáradt, nyűgös és türelmetlen vagyok. Hiába van nálunk mindenféle vászontáska és flakon, alig várom, hogy otthon legyünk, nincs már kedvem házitej után futkorászni. A könnyebb utat választom, és beugrunk az áruházba, ahol csomagolt sajt, és dobozos tej kerül a táskámba.

Szombat

Vendégégbe megyünk. Beugrunk boltba, veszek citromos sört, meg virágot a házigazdának. Férjem megéhezik, de elfelejtettük a vászontáskát. Sebaj, kézben viszi a kasszához a péksütit. A kasszás kicsit meglepődik, de nem csinál belőle gondot. Mire fizetek, a péksüti el is fogy. Ezért valóban kár lett volna egy zacskót elhasználni. 😀

Vasárnap

Nincsenek véletlenek. A szobában pakolászok, amikor a kezembe akad egy 2015-ös Családi Lap, benne pedig egy cikkem arról, hogy megnyitott Magyarország első csomagolásmentes boltja Budaörsön. Emlékszem, ez akkor még kuriózumnak számított, néhány év kellett csupán ahhoz, hogy tömegeket mozgasson meg egy olyan kihívás, mint a műanyagmentes július. Egyre többen értik meg az üzenetet, amit a budaörsi bolt bejáratánál olvasni lehetett:

a változás te vagy!

 

 

Összegzés:

Rövid távon gondolkozva, ezen a héten elbuktam a műanyagmentességet. A harmadik hétre elfogyott a lendületem, és dühített, hogy ennyi plusz energiát igényel a csomagolásmentes bevásárlás, ráadásul a tejesember elmaradása borította az egész heti menetrendemet.

Hosszú távon gondolkozva viszont ezen a héten is volt sikerélményem. Megvan, hol tudok csomagolásmentesen tésztát venni, ráadásul teljesen elfogadható áron.

Egyre többször készítek ételt friss alapanyagokból. A sűrített paradicsom helyett friss paradicsomból készítettem paradicsomos-sajtos tésztát. Újra felfedezve, hogy mennyire egyszerű panírozni, legközelebb már a rántott sajtot is házilag készítem majd, nem lesz szükség a mélyfagyasztott zacskós változatra. Nem csak egyre kevesebb a csomagolás a háztartásban, de egyre kevesebb a tartósítószer az ételeinkben. Szerintem ez egy jó irány. A férjem szerint éhezünk 😀

 

Kövesd a blogot Facebookon is!