Műanyagmentes július. Tök jó! Nekem viszont nem az a célom, hogy egy hónapig véletlenül se kerüljön műanyagcsomagolás a háztartásba, hanem, hogy megvizsgáljam, miként tudom a mindennapjaimat hosszú távon úgy átalakítani, hogy az minél kevesebb szeméttermeléssel (és úgy általában környezeti terheléssel) járjon, a bevásárlás pedig ne váljon egyfajta hobbivá. Az előző hét remekül sikerült, lehetett rá számítani, hogy jönnek majd a nehézségek. Jöttek is. Odaégett tej, feltört láb, némi felesleges műanyag. Második hét.
Hétfő
Az előző hét annyira könnyen ment, hogy szinte már vártam a nehézségeket. Nem kellett sokáig várni. A dohányboltban szembesülök vele, hogy a cigin is van műanyagfólia. Mit tegyek? Rágjak dohánylevelet? Rendeljem zsákkal Indiából? Hozzák ide nekem repülővel a műanyagmentes bagómat? Vagy persze lehetnék valóban tudatos, és kezdhetném azzal, hogy leteszem a cigit. Úgyis a dohányosok lettek az új közellenségek, akiken el lehet verni a port. Mert ugye, aki dohányos, az nyilván eldobálja a csikket, szemetel, fúj, szemét banda (amúgy nem – a szerk.).
A függőségektől egyébként is jó megszabadulni. Talán majd legközelebb.
Kedd
Kezdek gyanakodni, hogy napfényen élek, mert alig fogynak itthon az élelmiszerek.
Szerda
Az a jó, hogy ha gyalog jársz bevásárolni, akkor a nagybevásárlás is viszonylag kicsi lesz, hiszen kétszer is meggondolod, hogy mit teszel a kosaradba, mivel még haza is kell cipelni. Így viszont rengeteg pénzt megspórolsz!
Minimalizmus
A tejesember ismét ott van a főtéren. Még csak másodjára találkozunk, de már így is többet beszélgettünk, mint a helyi áruház összes alkalmazottjával. Megtudakolom, hogy milyen körülmények között tartják a jószágokat, és örömmel hallom, hogy jelenleg is a réten legelésznek. „És nem kapnak tápot” – teszi még hozzá a tejesember.
Sajtot is árul, de sajnos fóliába van csomagolva. Nagy dilemma. A sajt már elfogyott otthon, férjem felajánlotta, hogy egyik nap elmegy szerezni. Csomagolásmentesen. De kocsival. Aminek semmi értelme.
Döntések, döntések, döntések.
Én pedig úgy döntök, hogy inkább megveszem a vidáman legelésző bocik befóliázott sajtját helyben, mint hogy égessük a dízelt. Úgy érzem, hogy helyes döntést hoztam, mégis csalódott vagyok. Ha huzamosabb ideig itthon lennénk, akkor saját dobozba kérném a sajtot, de így, hogy nem vagyok állandó vevő, nem akarom túráztatni az emberünket.
A tejet saját flakonba kérem. Otthon felforralom, mert azt a tippet kaptam, hogy úgy tovább eláll. Jól odaégetem, vakarhatom a lábas aljáról.
Csütörtök
Kukanap. Még mindig nem gyűlt össze annyi szemét, amit le tudnék vinni.
Péntek
Be kell mennem a városba, és úgy döntök, hogy megnézek egy csomagolásmenetes boltot. Jó lenne mosogatószert, fogkrémet, meg szotyit (a másik függőségem) szerezni. Nagy lelkesen lépek be a boltba, ahonnan néhány perc múlva felháborodva távozok. Itt tényleg hülyének nézik az embert? Vagy tényleg hülyék az emberek? Ez nem csomagolásmentes bolt, hanem a felesleges kacatok boltja (bambusz fogkefetok háromezerért? Tárolódoboz ötezerért? Tényleg?). Az alapanyagok pedig egy átlagember (vagyis a nagy tömeg) számára megfizethetetlenül drágák. Ne legyenek illúzióink, ez sokkal inkább szól a profitról, mint a fenntartható jövőről.
Szerencsére az egyik ismerősünktől kapunk mosogatószert, de ez hosszú távon nem megoldás.
Szombat
Délelőtt melózok, délután pedig találkozóm van, amiről kések egy keveset, mivel a kisboltban, ami egyébként útba esik, nem kapok csomagolásmentes kenyeret. „Nem véletlenül van zacskóban, különben kiszáradna” – néz rám értetlenül az eladó, és még mulat is rajtam. Én meg azon mulatok, hogy akkor máshova viszem a pénzemet. Megoldom végül műanyagmentesen, de kések, és a cipő feltöri a lábam. A műanyagmentességnek tényleg fájnia kell?
Majdnem műanyagmentes
A visszaválthatós szörpösüvegbe pedig miért kell még egy (lecsöppenésgátló) műanyagdarabot beletenni? Miért nem adják rögtön cumisüvegben, nehogy maszatos legyen a szánk?
Vasárnap
Délelőtt ismét munka, délután pedig rokontalálkozó. Persze megint rohanás. Még beugrunk az egyik cukrászdába venni egy kis sütit. Hurrá! Papírtálcán, papírdobozban kapjuk. Csak utólag szembesülök vele, hogy a tortaszeleteket kis fóliával választják el egymástól. Hát ez szívás!
Külön kérésre egy üveg kólát is veszek. Csak utólag realizálom, hogy ezzel egy műanyagflakon landolt a táskámban. Nem magamnak vettem, nem is figyeltem rá. Bosszantó.
Összegzés:
Ha kapkodsz, akkor hibázol. Hacsak nem vagy fekete öves mindfulness mester. Ha meg az vagy, akkor eleve nem kapkodsz. Lassulj le!
A napi rutinból kilépve mindig több a hibalehetőség. Légy összeszedett!
Voltak bakik, de nagyrészt tudatos döntéseket hoztam. Mit csinálhattam volna másként? Vendégségbe például kóla helyett vihettem volna néhány szem citromot, mentát, és készíthettem volna egy frissítő limonádét. A cukrászdában vásárolt sütemények helyett süthettem volna egy piskótát én magam. Légy kreatív!
A most trendi csomagolásmentes boltok nem jelentenek hosszú távon megoldást. Szerintem inkább a bevásárlóközösségeké a jövő. Ha összefog négy-öt ember, és le vannak osztva a feladatok, akkor nem kell mindenkinek minden alapanyagért rohangálnia. Ez viszont egy nyugodtabb, összeszedettebb életmódot kíván. Gondolkodjunk hosszú távon!
