Egyre másra jelennek meg cikkek és könyvek, amelyek a siker biztos receptjét ígérik nekünk, melyek pontokba szedve közlik velünk, mit tegyünk vagy ne tegyünk, ha pedig túl sok a felesleges pénzünk és időnk, akkor különböző előadásokra, tréningekre járhatunk, ahol – ígérik – sikeres embert faragnak belőlünk.

Persze megnézném én magamnak e kinyilatkoztatások mögött meghúzódó emberpéldányokat. Vajon tényleg ők minden titkok tudói, akik részesültek a nagy igazságban, és mint csodafegyvert, most megosztják a többi halandóval is?

És mégis mit jelent az, hogy valaki sikeres? Ki a csoda az a „sikeres ember”? Valamiféle szoborrá merevedett örökké fennálló és változatlan entitás? Olyan létező, aki egyszer eljutott a tökéletesség bizonyos fokára, és azóta alaptermészete a sikeresség? Már reggel sikeresen kel ki az ágyból, hogy aztán sikeresen vonuljon el oda, ahová a király is gyalog jár, és aztán egész nap csupa-csupa jól sikerült dolgot hajtson végre?

Kövesd a blogot a Facebookon is! 

Mit nevezhetünk egyáltalán sikernek? Ez valami előre meghatározott, abszolút értékkel bíró elérendő cél, vagy inkább egy fenntartandó állapot? Ki mondja meg, hogy sikeresek vagyunk? Mi valljuk magunkról, vagy a környezetünk elismerésétől függ? Sikeres ember marad egy korábban sikeresnek mondott személy, ha éppen mélyponton van a házassága, vagy elveszti az állását? Sikeres volt vajon Napóleon, aki majd egész Európát igájába hajtotta, mégis száműzetésben halt meg Szent Ilona szigetén? És József Attila, aki nélkülözésben nőtt fel, akit eltanácsoltak az egyetemről, és aki vonatsínek között lelte halálát, de akit ma a legnagyobb magyar költőként tartunk számon, és akinek születésnapján ünnepeljük A magyar költészet napját?

Siker a vaknak, ha tájékozódni tud, öreg néninek, ha még fel tud mászni a létrára és leszedi az idei meggyet, jól menő brókernek, ha újabb milliókat söpörhet be. Siker egy újságírónak, ha társadalmilag fontost tényfeltáró cikket írhat, másiknak az, ha celebek körül legyeskedhet. De egykor az is siker volt, ha szabadon leírhatta a véleményét. Siker az is, ha egy énekest egy ifjúsági magazin közönségszavazatán a tinik az év előadójának választják, a másiknak az, hogy kiénekli a nyolc oktávot és állva tapsolja meg a közönség.

A siker relatív. Sikerek vannak. Apró pontok egy életen belül. Mindenkinek a maga személyes küzdelmében. Vegyük észre, ha sikereket érünk el, örüljünk neki, aztán tegyük tovább a dolgunkat! Hiszen csak van az életben valami magasztosabb cél, olyan küldetés, amelyért dolgozni maga a jutalom, amiben érdemes sikereket elérni! Még ha más nem is mondaná ránk emiatt, hogy sikeresek vagyunk.

Szóval a siker talán csak hozzáállás kérdése. Hozzáállás az élethez.

A cikk eredetileg a Családi Lapban jelent meg