Ökolaci: szívásmentes élet

Vannak tárgyak, amelyeket egyszerűen csak használunk. Azért mert vannak. Meg azért, mert csak. De valószínűleg sosem fordult meg a kérdés a fejünkben, hogy valójában mi a franciért is lettek ezek egyáltalán kitalálva?

Emlékeztek a Koktél című filmre, amiben Tom Cruise nézegeti a kis napernyőcskét, amit koktélokba tesznek díszként, és azon filozofál, hogy ez mekkora ötlet, és hogy ezek a tuti bizniszek? Valaki kitalálja, legyártja, és aztán gennyesre keresi magát egy haszontalan holmival, mert az emberek elhiszik, hogy az nekik milyen jó. Vagyis frászt! Még csak el sem hiszik, hiszen észre sem veszik, hogy használják.

Cocktail-Tom-Cruise-n

Csodás találmány!

Szerintem ez valahogy így van a szívószál esetében is. Hiszen a szívószál valójában mire jó? Kinek jó? Gondolom elsősorban olyan embereknek hasznos, akiknek például balesete volt, vagy egy kemény bunyóban péppé verték a fejüket, és ezért nem tudják használni rendeltetésszerűen a szájukat, és csak a kis műanyagdarabka segítségével tudnak folyadékhoz, vagy valami pépes kajához jutni. Ezen kívül? Semmi haszna. Pedig nem egy mai találmány ez a kis eszköz, melynek „egyik végét a szájba, másik végét az italba kell helyezni, és szívás hatására a légnyomás a szájba préseli az italt”.

Oké, tudom, esetleg egy partin lehet belőle vörösre rúzsozott szájjal baromi erotikusan szipákolni valami löttyöt.

via GIPHY

De mi a baj a szívószállal, azon kívül, hogy barom idegesítő hangja van, amikor valaki az utolsó kortyokat próbálja meg kiszürcsölni a pohara aljából vele? Például az, hogy átlagosan 20 percig használunk egyet, miközben 500 év a lebomlási ideje. Ezért is hirdették meg egy hónappal ezelőtt a „szívószálmentes augusztust”, amelynek keretében mindenkit arra buzdítottak, hogy ne vegyen szívószálat, ne használjon szívószálat, ne kérjen az italába szívószálat.

Hát ezt könnyű lesz betartani, hiszen én sosem használok szívószálat! – gondoltam, és már el is könyveltem magamban, hogy ez a projekt bizony igen jól sikerült. Erre mi történik velem másnap?

Ismét úton voltunk, és ahogy azt szoktuk, beugrottunk egy benzinkútra, hogy némi koffeinhez jussunk, ami segít átvészelni a még előttünk álló jó pár száz kilométert. Rutinos mozdulattal emeltük le a polcról a dobozos kávét, hogy aztán már a kocsiban ülve szembesüljünk baklövésünkkel.

Kezdjük ott, hogy dobozos kávét venni eleve gáz. Főleg benzinkúton. Többszörös áron veszel egy ízfokozókkal és tartósítószerekkel felturbózott löttyöt, amit ráadásul műanyagpohárba tesznek, a műanyagpoharat lefedik egy alumíniumlappal, amit lefednek egy műanyagkupakkal. Ráadásul éppen a szívószálmentes hónapban sikerült egy olyat választanunk, amihez még külön kis műanyag szívószál is járt, természetesen kis műanyag fóliába csomagolva. Egyetlen kávéval egy kupac szemét. Gratulálunk Katalin, ma sem tett semmit a környezte megóvása érdekében!

A szívószálat végül elvből ki sem bontottuk, ami nyilván halottnak a csók. Viszont eldöntöttem, hogy ez volt az utolsó szívószál, amit megvettem. Legyetek ti is nagyon körültekintőek! A haszontalan tárgyak mindenhol ott lapulnak, és csak arra várnak, hogy egy óvatlan pillanatban a bevásárlókocsitokba ugorjanak!

 

Kövesd a mindenkilaci blogot Facebookon is!