Mi jut eszedbe Belgiumról? Először nyilván az Európai Unió és Brüsszel. Aztán persze a világhírű csokoládék és a sörök. Jelentem, gasztro téren én is megtettem, amit megkövetelt tőlem Belgium. És hogy mi a belgák nemzeti eledele? Nevetni fogsz!

Becsiccsentettünk belga sörtől

Mi mással is koccinthattunk volna a viszontlátás örömére Belgiumban élő barátainkkal, mint igazi belga sörrel? Valójában akár az év minden egyes napján koccinthatnánk úgy, hogy nem innánk kétszer ugyan azt a sört, ugyanis az országban több mint 130 sorfőzde működik, és körülbelül 500 féle közül választhatsz a világos láger sörtől a lambic típusú, spontán erjedésű sörökön és gyümölcssörökön át a flamand vörösig.

Hogy ilyen kis országként a belgáknak ennyiféle söre van, az annak köszönhető, hogy nem tartoztak a Német-római Birodalomhoz, így az 1516-ban Bajorországban bevezetett tisztasági törvény sem vonatkozott rájuk, vagyis szabadon kísérletezhettek az ízekkel és összetevőkkel, például használhattak gyümölcsöket, kukoricát, fűszereket. (köszi Wikipédia :D)

Általában Belgium egyik legnépszerűbb sörét, a Jupilert kortyolgattuk (5,2 százalékos), ám ha igazán jó sört szeretnél inni, akkor kicsit mélyebben a zsebedbe kell nyúlnod, de hidd el, megéri. Mi egy palack 0,75 literes kiszerelésű Tripel Karmelietet, egy tipikus apátsági sört választottunk, ami édes-fűszeres íze miatt itatta magát rendesen, és ugyan négyen voltunk rá, tehát mindenkinek csak egy pohárkával jutott, de 8,4-es alkoholtartalmának köszönhetően hamar jókedvünk kerekedett tőle.

Megízleltük a mennyországot

Igényes édesszájúaknak Belgium maga a (csoki)mennyország, az igazi belga csokoládékat ugyanis a mai napig tiszta kakaóvaj felhasználásával készítik, a magas minőségű édességeket pedig kis műhelyekben állítják elő a chocolatier néven ismert mesterek és frissen árulják saját boltjaikban.

mindenkilaci – útikalauz furgonlakóknak a Facebookon is

Mivel mi nem tartozunk az előbb említett ínyencek csoportjába – nekem speciel édesség esetében annyi a kikötésem, hogy sok legyen és ropogjon benne valami – első körben megelégedtünk azzal, hogy az áruház polcáról lekaptunk egy jó nagy tábla mogyorós csokoládét. Később a címkét elolvasva kiderült, hogy sikerült egy Hollandiában gyártott belga csokit választanunk, de esti filmnézéshez tökéletesen megfelelt.

Második körben már kicsit körültekintőbbek voltunk és Gent belvárosában tértünk be a Leonidasba, az egyik leghíresebb belga csoki márka aprócska, elegáns üzletébe. Azonban amilyen apró az üzlet, annál nagyobb a választék, az üvegpult mögött sorakoznak a különböző formájú, színű, ízesítésű pralinék, amelyekből saját ízlésednek megfelelően állíthatsz össze egy kollekciót, amelyet díszdobozban vihetsz haza. Ezt azonban szigorúan tilos filmnézés vagy a hírek olvasása közben magadba tömni! Szépen ülj le egy asztalhoz, szertartásos, lassú mozdulatokkal bontsd ki a dobozt, gyönyörködj a látványban, majd válassz ki egyet, amit nagy odafigyeléssel, apró falatokkal fogyassz el! Hmmm, fenséges!

Ebédeltünk törököknél

Mint tudjuk, a városnézés igencsak megerőltető tevékenység, az elégetett kalóriákat pedig muszáj pótolni, ezért a legegyszerűbb megoldást választottuk: megebédeltünk egy török gyorsétkezdében.

Merthogy Belgium erről is szól. Az egykori bevándorlók leszármazottai és a frissen érkezett külföldiek ugyanis nemcsak a kultúrának, hanem a belga gasztronómiának is meghatározó tényezői, és igen elterjedtek az olasz, a marokkói, az algériai, a portugál, a spanyol, a közép-afrikai vagy éppen a török ételeket kínáló éttermek, kifőzdék.
Én a falafelt választottam, teljes kiőrlésű pitával, majonézes öntettel. Mondják, hogy a belga konyha francia minőségű, csak német adagokkal, ehhez pedig az itt élő törökök is tartják magukat.

Waffel: ez is megvolt

Bevallom, számomra ez egy rejtély, de a belgák híres ételei közé tartozik a waffel is, amit először az 1958-as brüsszeli világkiállításon mutattak be. Ez tulajdonképpen egy gofri, csak a tésztája könnyebb, élesztővel készül, a rácsozata pedig magasabb. Kérheted csoki krémmel, gyümölcsökkel, tejszínhabbal vagy fagyival.

Sajnos nem frissen kisütött waffelt kaptam, hanem előre elkészített adagot újramelegítve. Finom volt, édes volt, ez is megvolt. A 3,5 eurót drágálltam érte, de egyszer belefért.

A nemzeti eledel: sült krumpli

Hogy mi? Igen, jól olvasod. A belgák egyik tipikus nemzeti kajája a sült krumpli. Persze ne legyünk igazságtalanok, hiszen ehetsz itt mindenféle kagylót, rákot, halakat, vadhúsokat is, de az egyik tipikus étel, ami vega és nem édesség, az bizony a sült krumpli, ami állítólag a belga kultúra és a nemzeti identitás szerves része. Sőt, a belgák állítják, hogy valójában ők találták fel. Természetesen ez a szegények eledele volt egykor.

A belga sült krumplit vastagabbra szelik a szokásos gyorséttermi krumpliknál, a különlegessége pedig az, hogy kétszer sütik, először 180 fokon, majd némi hűlést követően magasabb hőmérsékleten, ezért a belseje finom puha marad, míg a külseje ropogóssá válik. Hagyományosan zsírban sütötték ki, ma már a legtöbb kifőzdében szerencsére olajjal készül. A „krumplizó” gyorsbüfék az ország minden szegletében megtalálhatók, viszont némelyik csak ebéd és vacsoraidőben tart nyitva. Kérhetsz kicsi, közepes vagy nagy adagot, különböző öntetekkel. Elsőre a közepes méretet válaszd, bőven jól fogsz lakni vele. A nagyétkűek kérhetnek mellé virslit, kolbászt, egyéb húsokat, amelyeket szintén helyben sütnek készre. És persze még frissen fogyaszd, mert hiába különleges sült krumpliról beszélünk, ha kihűl, ez is épp olyan rágós lesz, mintha otthon készítetted volna. Az ára megfizethető, három közepes adag öntettel megvolt 10 euróból.

Összegzés:

Két hét alatt egy kiló plusz. Vagyis ha Belgiumba mész, pár napra mondj le az egészséges életmódról, és élvezd ki az ízeket, aztán gyorsan hagyd el az országot.

 

mindenkilaci – útikalauz furgonlakóknak a Facebookon is