Magyarok a nagyvilágban. Mert egy kicsit mindannyian lacik vagyunk. 

Teingl-Takács László, vagyis Taki, már régi ismerősünk. Most egészen véletlenül futottunk össze vele a németországi Germersheimben, egy középkori vásárban, ahol magyar kézműves termékeket árusított. Első ránézésre is feltűnő jelenség, ő az, aki képes még télen is bőrmellényben és szandálban mászkálni, és a lóhúst is megeszi nyersen.

Taki az elmúlt évtizedekben igen szerteágazó életutat futott be, és sokak életére hatással volt odahaza. Ő többek között A Tan Kapuja Buddhista Egyház és A Tan Kapuja Buddhista főiskola egyik alapítója, élt három évig kvázi remeteként a Bükkben az úgynevezett Uszó tanyán, amely ma már buddhista elvonulási központ. Szintén részt vett az Alsószentmártoni Kis Tigris Gimnázium létrehozásában, amelyet hívnak a második esély gimnáziumnak is, ugyanis hátrányos helyzetű cigány fiatalokat segítenek hozzá a sikeres érettségi vizsgához, továbbtanuláshoz, ezáltal pedig a mélyszegénységből való kitörés lehetőségéhez. Taki hat évig maga is a faluban élt, és az iskola tanára volt.

Beszél németül, oroszul, imádja az orosz kultúrát és irodalmat, novellákat ír és fordít – nevéhez fűződik többek között a szanszkrit nyelvű, Upanisadok néven ismert ókori ind bölcseleti művek fordítása is –, illetve a mai napig ókori indiai filozófiát tanít a buddhista főiskolán.

Mivel nemrég ismét úgy érezte, hogy szüksége van egy kis levegőváltozásra, eladta belvárosi lakását, és vett egy tanyát a Gerecsében. Tervei között szerepel, hogy lesz egy kenuja, azzal jár majd le a közeli Dunára evezni, illetve, hogy a tanyáján kialakít egy kovácsműhelyt, és a maga készítette termékekkel, lakókocsival járja majd nyugat-Európa vásárait.

mindenkilaci a Facebookon is