Már a járvány előtt otthagytam a munkahelyem, és hálás vagyok, mert megtehettem, hogy a pandémia idején nem kellett újra munkát vállalnom. Már korábban is eléggé minimalizáltam az életmódomat, úgyhogy azt mondhatnám, számomra ez a lelassult világ az optimális, illetve az, hogy a külvilágban sincsenek nagyon események, nem kell sehova menni. Nem érzem úgy, hogy bármiben korlátozva lennék. Például, ha nagyon akarnék, utazhatnék, de tudom, hogy most nem ennek van itt az ideje.

Őszintén szólva, jól éreztem magam az elmúlt egy évben, kifejezetten élvezem az itthoni létet. Azokat persze nagyon sajnálom, akik elvesztették a munkájukat vagy nehéz helyzetbe kerültek a járvány miatt, de azokat, akik azon problémáznak, hogy nem mehetnek moziba vagy bulizni, nem értem.

Hogy mi változott mégis? Megtanultam spórolni, csökkentettem a kiadásaimat, felesleges dolgokat már nem veszek. Rájöttem, hogy bőven megvan mindenem. Szerencsém is van, nem most kell például berendeznem a lakásomat. A ruhákat is nemrég válogattam át, több mint elég, ami a szekrényben van. Más kérdés, hogy szinte már csak melegítőt, pizsamát és törölközőt mosok. Nem tudom, mikor volt utoljára farmernadrág a szennyesben.

…

Az elmúlt egy évben a virtuális térben éltem az életemet. Online meditáció, online jóga, online edzések, online vásárlás, nyelvórák és előadások. És online találkozások a barátokkal, a családdal.

Vajon mások élete is ennyire átalakult? Miként változott meg az ismerőseim élete az elmúlt egy évben? Hogy viselik a harmadik hullámot? Mi az, ami legjobban hiányzik nekik a „normális” életből? Erről kérdeztem őket, majd portrét készítettem róluk élő netkapcsolaton keresztül, vagyis online (az otthonomban megtalálható alapanyagok, tárgyak segítségével).

#onlineportré #harmadikhullám #INKkérdez #Leilamondja