Te valamiféle sámánasszony vagy?
Ez így valamiféle címke lenne, amivel nem tudok azonosulni. Szabadlelkű vagyok. Azzal viszont tudok azonosulni, hogy a saját sámánom vagyok. Amit itt látsz, az mind belőlem fakad. Ha úgy tetszik, egy-egy álmom, a személyiségemnek egy-egy része.
Masszázsasztal, álomfogó, dobok a falon… Mi ez a hely, ahol most vagyunk?
Ez az otthonunk padlása, a Családi Műhely, vagy ahogy én nevezem, a Bagolyvár. Ide szoktam visszavonulni, itt írok és alkotok. De maga a hely is az alkotásom, benne van az életerőm. Két évvel ezelőtt azt mondtam, csináljunk valamit a csupasz tetőtérből. Volt segítségem is, de én itt minden darab fát megfogtam. És hogy miért Bagolyvár? Jó kérdés. Talán azért, mert most az életutamon egyfajta bölcsesség életszakaszon haladok.
A dobokat te magad készíted?
Készítem is őket, illetve alkalmanként tartok dobkészítő napot is. A dobolás maga néhány évvel ezelőtt jött, amikor volt egy lelki mélyrepülésem. A befordulás időszakát aztán a kiáradás követte, ekkor találtam rá egy női dobkörre. Fogtam az egyik régi dobomat és kicsattogtam a Margit-szigetre egy találkozóra. Ott ismerkedtem meg ezzel a közösségi élettel. Ugyanis a dobolásra elsősorban nem, mint zenei vagy művészeti tevékenységre kell tekinteni. A lényege az, hogy másokkal együtt legyünk, közösséget alkossunk. Egyedül és jól lehet „utazni”, de ha nem kezdek el anno közösségbe járni, magamtól nem ültem volna ki dobolni sehová. Ma pedig van egy titkos helyem is itt a Pilisben.
Miféle titkos hely?
Igazából csak én hívom titkos helynek, mert olyan jól el lehet vele varázsolni az unokákat. Itt van nem messze a domboldalban, egy fás-bokros-susnyás részen. Oda beülök, a lemenő nap rám süt – szeretem a lenyugvó napot nézni -, dobolok és utazom.
Szerinted mi az élet értelme?
Nincs neki. Tudom, ez egy sablonválasz, de ez a saját tapasztalatom is, ezt mondom másoknak is. Ezt mondtam a legkisebb fiamnak is. Hogy van egy pár rossz hír az életben. Négy évesen rájöttél, hogy mindenki meg fog halni. Te is. Aztán tizenhét évesen rájössz, hogy az életnek semmi értelme nincs. És neked igazad van. Nincs értelme. Semmi… De van egy jó hír! Te adhatsz neki. Na most ez egyrészt egy jó hír, másrészt felelősség is. És ott csúszik el a dolog, ha valaki ennek a felelősségét nem akarja felvállalni. Mert ezt senki nem tudja megtenni helyetted. Ha nem vállalod fel, véged van.
Szülőként nagyon fontos tudni, hogy a tanításnak, nevelésnek bizony szabott ideje van. És nagy fájdalmat tud okozni, amikor úgy érezzük, hogy amit és amennyit át tudtunk adni, nem elég az életben az önálló elinduláshoz.
Ez az élet értelme? Támpontot adni és irányt mutatni a gyereknek?
Amikor kisgyereked van, akkor az életed értelme a gyerek. De ha ezt nem tudod átalakítani menet közben, akkor neki ez egy teher lesz, amivel nem lehet felnőni. Nézz csak rá erre a képre (egy képre mutat, amin a lánya a gyermekét tartja a karjaiban – a szerk)! Hát lehet egy anya életének más értelme, mint az, hogy a babájáról gondoskodik 0-24-ben?
És utána?
Utána találj egy másik értelmet, egy másik utat, ami egy másik célhoz vezet.
Te mit találtál?
Utána az élet értelme… De ugye nem végső értelmekről beszélünk, gondolom ez világos…
Nekem az „utána” nem egy „élettani utána” volt. Miközben megéltem a szülői elengedés mélységeit, közben tíz körömmel kapartam a szülőségem megtartásáért. Ez egy nehéz időszak volt, amiből nem volt könnyű talpra állni, nehezen „érkezett” meg az új célom. Most, hogy már a legkisebb is emberesedik, most kezdem igazán élni az életem új értelmét. Eljutottam oda, hogy a nagyon mély, drámai és önsajnáltató Andiból egy olyan segítővé váltam, aki két lábbal a földön áll, akihez azért jönnek az emberek, mert szükségük van arra, amit én tudok közvetíteni számukra.
Hogy nekem most mások jóléte lenne az életem értelme? Nem. Nem érzem úgy, hogy nekem bárkit is meg kellene gyógyítanom, vagy mentenem. Visszavonultam a Bagolyvárba. Meghirdetek eseményeket, vannak különféle programok. Lehetőséget kínálok. Lehetőséget arra, hogy mások is megtalálhassák a saját útjukat, vagy az életük célját.
…
Andinál a Bagolyvárban telihold napján.
Andi jelenleg az ÉnIdő Test- és Lélekmasszázs program keretein belül Bagolyvár nevű műhelyében masszíroz, „támasztja” a hozzá fordulókat, programjain keresztül kisközösséget épít. Dobokat készít, blogot ír, négy gyermek édesanyja, és négyszeres nagymama.
#azéletértelme #2020után #azéletértelmeprojekt #INKkérdez #Andimondja