Ha jól tudom szociális munkásként dolgozol, és jelenleg elsősorban függőkkel foglalkozol.

Szenvedélybetegekkel, igen.

Miért leszünk függők?

Azt gondolom, hogy ez a legtöbb esetben a gyermekkori sérüléseinkre vezethető vissza. A szenvedésünkre adott rossz válasz.

Te voltár már függő?

Persze.

Milyen függőséged volt?

Nem volt, hanem van most is. Mert a függő, mindig függő marad, csak felépülő függőnek hívja magát, amikor már úgy érzi, hogy nem függ annyira bizonyos dolgoktól. Én a dohányzástól való függőségben szenvedtem, 46 év dohányzás után negyedik éve nem dohányzom. És társfüggő is vagyok, de ezt már tudom kezelni.

Hogy sikerült letenned a cigit?

Az én nagyon szeretett párom kórházban volt tüdőrákkal. Korábban, amikor mentem haza tőle, a buszmegálló felé mindig elszívtam egy szál cigit. Egy délután nem szívtam el. És utána sem. Nem azért, mert féltem, hogy én is kórházba kerülök, hanem mert fájt a tüdőm, és elgondolkodtam, hogy mit tehetnék, hogy ne fájjon. Rájöttem, hogy azt tehetem, hogy nem gyújtok rá többet.

Ma a szabadságharc és forradalom napjára emlékezünk (a beszélgetés március 15-én zajlott – a szerző). Szerinted mi a szabadság?

Hogy bizonyos keretek között teszem azt, ami nekem jó. Keretek kellenek, én azt gondolom.

Szerinted mi az élet értelme?

Érezzük jól magunkat! És ha ehhez van egy társunk is, az a legcsodálatosabb dolog. Érezzük jól egymást!

…

Marika az otthona előtt, amit éppen felújítanak. Marika elmúlt hatvan, de nagyon sportos, napi 4-5 kilométert gyalogol (a futásról egy időre letiltotta az orvos), rendszeresen tornázik és túrázik. „Jógázom is! Nézd, tudok ilyet!” – mondja és már mutatja is, én pedig lefotózom. Másnap egy 31 kilométeres túrán vett részt.

azéletértelme #2020után #azéletértelmeprojekt #INKkérdez #Marikamondja