Mit tennél, ha egy német benzinkút mosdójában találnál egy övtáskát, benne több ezer euróval? Orosz Márk visszaadta. Én pedig megkerestem, hogy mesélje el, miért? 

A sztori röviden:

Egy külföldön élő ismerősünk hazafelé tartott az autópályán Németországban. Megállt pihenni, és betért az egyik benzinkút mosdójába. Nagy sietségében, és valószínűleg amiatt, hogy akkor már egy napja nem aludt, az övtáskáját, úgy ahogy volt, iratokkal és több ezer euró készpénzzel, ottfelejtette. –„Nem tudom, hogy történhetett ez meg velem. Az övtáskám az, amire mindig figyelek, hogy nálam legyen. Ráadásul jóval később, az autópályán esett le, hogy nincs nálam. Le is mondtam arról, hogy valaha viszontlátom.” – így emlékszik vissza a gikszerre. Talán ő csodálkozott a legjobban, amikor órákkal később egy telefonhívást kapott. Az övtáskája sértetlenül várja a rendőrségen. Ugyanis egy magyar kamionos megtalálta, és leadta a benzinkút pultjánál, a pultosok pedig a rendőrségnek.

Amikor a barátunk elmesélte nekem ezt a történetet, nem akartam hinni a fülemnek. Tényleg vannak még ilyen emberek? Azonnal elkértem a becsületes megtaláló elérhetőségét. Orosz Márkot – mert ő volt az – telefonon értem utol, épp Magyarország felé tartott egy fuvar után. Interjú.

mindenkilaci: Mióta vagy kamionsofőr?

Márk: Harminckét éves vagyok, nagyjából 11 éve sofőrködök. Ez tulajdonképpen családi örökség. Édesapámnak fuvarozó vállalkozása volt, sokat ültem mellette fiatalon a jobb egyben. Jöttem-mentem vele, világot láttam. Főleg helyi és idénymunkákat vállalt, szalmát szállított, almaszezonban az almát hordtuk. Hajdúsági vagyok, ott helyben kezdtem el én is sofőrként dolgozni. Persze nekem is voltak kisebb-nagyobb kitérők az életemben. Volt, hogy túl sok pontot szedtem össze apró szabálytalanságokkal és fél évre elvették a jogsimat, de akkor sem voltam elcsüggedve. Talpraesett srácnak tartom magam, hamar megoldok mindent, mindig volt mivel foglalkozzak. Voltam kocsmáros, dohányipari dolgozó, pincérkedtem is.

Mi az eredeti szakmád?

Híradástechnikából érettségiztem. Mindenki azt akarta, hogy informatikus legyek, végül gazdasági informatikus technológus címen végeztem el a technikumot. De az a két év inkább a szórakozásról szólt, mentünk bulizni az ismerőseinkhez, akik Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán tanultak tovább.

Mielőtt a jelenlegi munkahelyemre kerültem volna, előtte hat évig dolgoztam otthon egy vállalkozónál, szintén sofőrként. Nagyon szerettem, jó volt a légkör, jófejek voltak a kollégák. Itt főleg a földmunkákhoz kapcsolódó fuvarjaink voltak. Mindig mást szállítottunk, attól függően, hogy éppen mi volt soron: meggyrázás, borsócséplés, aratás, silózás, betakarítás. Kellett hozzá egy kis rutin, hogy tudd, mit kell tenned, ha megdől vagy megborul a kocsi, néha pedig elég emberőrlő volt, amikor esett az eső és a sárban kellett tapicskolni. Ráadásul amikor lecsengtek ezek az idénymunkák, mindig volt egy holtszezon.

Miért döntöttél úgy, hogy külföldre mész dolgozni?

Arra mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen a külföldi élet. Igazából azt akartam megnézni, hogy tényleg több pénz van-e benne, hogy többet lehet-e ezzel keresni és félretenni. Január 9-én kezdtem, azóta uniózok. Bár nem tudom, hogy ezt mennyire lehet annak nevezni, hiszen én főleg Németországba, Lengyelországba és a Benelux államokban járok, és kéthetes ciklusokban megyek haza.

Hogy tetszik ez az életmód?

Furcsa. Ha nem szokod meg az első perctől kezdve ezt a vándor-batyus életmódot, akkor nem fog menni. Régen más volt, nem volt ennyire szabályozva ez az egész és nem voltunk ilyen sok városból kitiltva. Könnyebb volt normális parkolóhelyet találni, hiszen megállhattál egy bevásárlóközpont parkolójában vagy egy normálisabb belvárosi részen, ami nyugis volt, de mégsem voltál útban. Most nem tudsz bárhol leparkolni, ha a pihenőidő az út szélén ér, akkor ott kell megállnod, és lehet, hogy olyan helyen kell töltened az éjszakát, ahol még normális vécé sincs.

Az viszont tény, hogy könnyebben megvan a pénz, hivatalosan, nem kell csalni, lopni, szórakozni a tachográffal.

Gondolom ilyen munka mellett nincs túl sok magánélete az embernek.

Ez a munka teljes életmódváltással jár. Egy egyszerű példa: otthon nő a fű a kertben, és te nem tudsz ott lenni, amikor le kellene vágni. Amikor hazaesel, akkor kell mindent gyorsan, kapkodva elvégezni, aztán már ülsz is be az autóba és jössz vissza. Aztán múlnak megint a percek, az órák, te meg várod, hogy haladj, és hogy mikor lesz vége a napnak. Van, amikor nagyon gyorsan eltelik az idő, de van, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezted, és például órákig állsz a dugóban.

Az időd nagy részét a kocsiban töltöd. Látsz azért valamit a világból? Milyennek látod Nyugat-Európát?

Vannak pozitív és negatív dolgok is. Egy nagyon jó példa, hogy amikor Magyarországon megállít a rendőr, megkérdezi: na, uram, tudja, hogy miért állítottam meg? Igen, tudom. Mert teherautóval vagyok és meg akar büntetni. És biztos, hogy talál valami apróságot, ami neki a szemét szúrja. Itt kint viszont tudják, hogy csak a dolgodat végzed, ha meg is állítanak, akár egy apró szabálytalanság miatt is, nem céljuk, hogy mindenképp megbüntessenek. Ez tetszik például.

Viszont úgy látom, hogy itt sokkal inkább megvannak egy munkahelyen a szintek, hogy ki hol áll a hierarchiában. Például amikor odavittem az övtáskát a benzinkúton a pultos lánynak, akkor csak nézett rám, hogy neki most ezzel mit kellene csinálni? Hiszen neki az a dolga, hogy a pénztárgépet kezelje. Ami mégis pozitív, hogy simán otthagyhattam nála az övtáskát, eszébe sem jutott, hogy nincsen leplombálva, szóval akár nyugodtan kotorászhatna is benne.

Ha már így említetted, beszéljünk egy kicsit erről. Számomra ugyanis hihetetlen ez a történet, hogy egy pénzzel teli táska előkerült.

Igazából már az is a véletlen műve volt, hogy éppen annál a benzinkútnál álltam meg. Pont ki kellett vennem egy félórás pihenőt. Két autohoff van, ahol meg szoktunk ilyenkor állni, ahol nyugodt környezet van, tiszták a mosdók és zuhanyzók, és ahol bolt is van. Mivel volt még egy kis időm, gondoltam most nem a szokásos helyen állok meg, hanem megyek még egy kicsit a következő állomásig. Ezért találtam meg az övtáskát. Lehet, hogy a sors akarta így. Az is fura, hogy nem tudom mennyi ideje lehetett ott a táska, de előttem már valószínűleg többen is voltak a mosdóban, és valahogy senki nem vitte magával.

Bennem fel sem merült a gondolat, hogy ezt most elrakom. És az most mindegy, hogy magyaré volt, mert lehetett volna németé, szerbé vagy ukráné is. Bele kellett néznem, hogy megnézzem az iratokat, és láttam, hogy van benne pénz is. Ennyi pénz nyilván mindenkinek jól jön, meg kell köpködni, hogy anyád-apád idejöjjön. A tulaj pedig örülhet, ha csak a fele előkerül, vagy az iratai meglesznek, legalább amiatt nem kell rohangálnia. De valahogy itt bent nem éreztem azt, hogy szükségem lenne erre. És ne lepődj meg azon, amit mondok, de szerintem ebben az is benne van, amit már mondtam, hogy itt kint jól keresek.

Hogy sikerült megtalálni az övtáska tulaját?

Gondoltam, ha már így alakult, akkor utánajárok a dolognak. A bosszantó az volt, hogy Németországból nem tudtam hívni sem a magyar tudakozót, sem a magyar rendőrséget. Végül két barátom segített, Nagy Móni és Fodor Andrea. Móni egy elég tűzrőlpattant leányzó, ha talál elkóborolt kutyát-macskát, akkor felteszi Facebookra, segít megtalálni a gazdáját, szóval mindig kitalál valamit. Őt hívtam fel, és ő derítette ki az adatok alapján a fiú anyukájának a telefonszámán, rajta keresztül pedig megtaláltuk a srácot is. Gondoltam rá, hogy magammal viszem a táskát, de végül leadtam a benzinkút pultosánál, mivel engem útközben is bármikor átirányíthatnak másik útvonalra, akkor pedig elkerüljük egymást. Igazából még a benzinkút dolgozói is belenyúlhattak volna a táskába, de nem tették. Végül ők adták át a rendőrségnek is a táskát, és így került vissza a tulajdonosához.

Most mit gondolsz erről az egész történetről?

Tudod mi a fura? Hogy egyébként ez a történet nagyon megosztja az embereket. Volt, aki azt mondta, hogy helyesen cselekedtem, de megkaptam azt is, hogy mit érdekelt engem ez az egész, vajon fordított esetben én visszakaptam volna, miért olyan hülye valaki, hogy elhagyja? Szerintem jól tettem, hogy visszaadtam. Talán ez is abból adódik, hogy most itt kint dolgozom. Most már szeretnék én is az egyenes úton járni. Én is megcsináltam a magam hülyeségeit fiatalon, de már elegem volt belőle. Azért is jöttem ki, hogy akkor most nézzük meg, lehet-e ezt az egészet becsületesen is csinálni. Lehet-e haladni azon a bizonyos sárga köves úton, amin Totó kutyáék is haladtak. Szóval most csak próbálom úgy élni az életemet, hogy a korábbi átlagomon egy kicsit javítsak. Próbálom kiegyenlíteni a számlát.

 

Tetszett a cikk? Kövesd a mindenkilaci blogot Facebookon is!

címlapkép: Orosz Márk