A címben az autókereskedő nem véletlenül szerepel idézőjelben. Egyrészt, akivel minket szerencsétlenségünkre összehozott az élet, az valójában nem nevezhető kereskedőnek, és egy ideális világban sokáig nem is lehetne piaci szereplő, hiszen a rendszer kivetné magából, ahogy a jól működő, egészséges szervezet teszi a számára ártalmas anyagokkal. Másrészt nem akarom megbántani a használtautó-kereskedelem azon résztvevőit, akik becsületesen, lelkiismerettel teszik a dolgukat, ám akikkel nekünk sajnos nem sikerült összeakadnunk.

Történetünket nem azért osztom meg, hogy kedvemre elsírhassam a bánatom, hanem azért, hátha mások okulni tudnak belőle (bár azt továbbra sem látom, hogyan lehetne kikerülni a hasonló eseteket), és azért, mert úgy tűnik, hogy rendszerszinten zajlik a vásárlók átverése a használtautó-piacon. Nekem legalábbis ez jött le azokból a beszélgetésekből, amelyeket olyan emberekkel (autószerelők, ügyvéd, kárszakértő) folytattunk, akiknek nagyobb rálátásuk van a magyar autópiacra. Vagyis, hogy nem az a csoda, ha megszívod az autóvásárlást, hanem az, ha zökkenőmentesen jutsz hozzá egy használható autóhoz.

Oh Lord, won’t you buy me a Mercedes Benz?

Az egész tavalyi évünk állandó rettegés és idegeskedés volt amiatt, hogy mikor hagy minket cserben a furgonunk, hiszen ez nem csak egy jármű számunkra, hanem a szálláshelyünk is, valamint munkaeszközünk, mellyel heti több száz kilométert teszünk meg. Szerencsére a jó öreg Nissan Interstar végig bírta az évet, de egyértelmű volt, hogy már túlkoros, kicsi és gyenge (legalábbis lóerő tekintetében) ahhoz a mennyiségű felszereléshez és ahhoz a súlyhoz, amit magunkkal cipelünk. Beláttuk tehát, hogy autócserére lesz szükségünk.

Kövesd a blogot a Facebookon is! 

Hogy az autóvásárlást fedezni tudjuk, jócskán áron alul és sűrű könnyek közepette, testvéreim beleegyezésével pénzzé tettük családi örökségünket, egy vidéki telket. Jöhetett a kutatómunka, férjem hetekig böngészte a különböző fórumokat, olvasta a témába vágó cikkeket, hogy milyen márka és típus lenne számunkra a legideálisabb választás, illetve, hogy mire kell különösen figyelni autóvásárlás során.

Végül rá is bukkantunk egy viszonylag fiatal (2011-es), és viszonylag kevés kilométert futott (122 ezer) Mercedes Sprinterre egy kecskeméti autókereskedésnél. Persze ez a 122 ezer kilométer túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen, ám úgy voltunk vele, hogy még ha vissza is pörgették az órát 100-200 ezer kilométerrel, az is belefér.
(Csak mellékesen jegyzem meg: Magyarországon – elvileg – bűncselekmény a kilométeróra visszatekerése, de ez tulajdonképpen senkit nem érdekel. Még ha le is bukik az eladó valami csoda folytán, ezt a gyakorlatban nem igazán szankcionálják, márpedig ez a vevők megkárosítása.)

„Csak a motornak ne legyen baja!”

– ez volt számomra a legfontosabb szempont az autóvásárlás során – tehát nem voltak óriási igényeim – , éppen ezért, amikor személyesen is megnéztük és kipróbáltuk az autót, az volt a kikötésem az adásvétel lebonyolítása előtt, hogy egy független szerviz nézze át a furgont, vizsgálják meg, hogy nincs-e valamilyen kardinális probléma.
Az autókereskedéshez közeli hivatalos kecskeméti Mercedes szakszerviz vállalta is az autó átvizsgálását 25 ezer forintért. Hogy ez az átvizsgálás pontosan hogyan zajlott, nem tudjuk, ugyanis a vizsgálat idején nem lehettünk jelen, utána azonban kaptunk egy állapotfelmérő lapot, amelyből a következők derültek ki:

Enyhe olajfolyást észleltek, amely valószínűsíthetően tömítéscserével orvosolható, illetve a kardántengely felfüggesztő csapágyat hamarosan javítani kell. Mivel korábban feltűnt nekünk, hogy a hátsó ajtón nincsen rajta a Sprinter felirat (ennek gyárilag rajta kellene lennie), ezért kértük, hogy mérjenek egy festékvastagságot is, ki is derült, hogy az ajtó újra lett festve, tehát valószínűleg valamikor sérülhetett. Ez utóbbi nem ütött nagyon szíven minket, hiszen mint említettem, a lényeg az volt, hogy a motor rendben legyen, márpedig a vizsgálat szerint a motor megfelelően üzemelt.

Szerettük volna biztosra menni és az autó előéletéről is minél többet megtudni. A kecskeméti kereskedésben az autó csak bizományban volt, az eladó valójában egy kiskőrösi kft., amely Ausztriából hoz be autókat és ad el Magyarországon. (Annak külön örültünk még ekkor, hogy Ausztriából érkezett a kocsi, gondoltuk, ott jobban vigyáznak a járgányokra, és jobb állapotú utakon futnak). Megszereztük a kft tulajdonosának telefonszámát, és felhívtuk, hogy kifaggassuk a kocsit illetően. Persze nem meglepő módon nem tudott bővebb információval szolgálni, ő csak behozta az autót az országba és szeretné eladni, nem tudja kié volt, nem tudja valójában mennyit futott, nem tudja, hogy sérülhetett-e a hátsó ajtó.

Végül a birtokunkban lévő információk alapján osztottunk-szoroztunk, és mivel úgy véltük, hogy az állapotfelmérés során kiderült hibák nagyjából 200 ezer forintból javíttathatóak, és mivel ezen túl az autó elég jó állapotban van, a megvásárlása mellett döntöttünk.

Egy héttel később mehettünk is a kocsiért, ugyanis még vonóhorgot kellett szereltetni rá, hogy tudjuk majd húzni a lakókocsit, le kellett műszakiztatni, illetve el kellett még vinnünk eredetiségvizsgálatra.

Mondom. A motornak. Ne legyen baja!

A kocsi szuperül ment… hazáig. Aztán egy-két napon belül az a bizonyos enyhe olajfolyás egyre jelentősebb mértékű lett, ezért férjem elvitte az autót a legközelebbi Mercedes szervizbe (nem a kecskemétibe), hogy a jelzett tömítéscserén minél előbb túl legyünk.

Nem kellett sokat babrálnia a szerelőnek az autón, hogy kiderüljön, itt bizony nagyobb a baj, mint azt sejtettük. Kiderült, hogy a kocsiból nem folyik, hanem ömlik az olaj, és nem a tömítéseknél, hanem egy elnyalódott csapágynál.
Hogy eddig ezt miért nem tapasztaltuk, és miért nem derült ez ki a korábbi vizsgálatnál? Nos azért, mert valaki az olajfolyást úgy próbálta meg eltüntetni, hogy egy felmosórongydarabot tömködött be az úgynevezett szimmering mögé, ezzel fogva fel, és vezetve el másfelé a kifolyó olajat. És a rongydarab be is töltötte a neki szánt szerepet, egészen addig, amíg nem telítődött és ázott át teljesen az olajtól.

Ekkor már a szerelők felkészítettek minket a legrosszabbra is. Mint mondták, ha szerencsénk van, akkor csak a csapágy sérült, aminek a javíttatását megúszhatjuk néhány százezer forintból. Ha viszont a csapágy nem csak sérült, de el is forgott a tengely körül (amit neki nem szabadna megtennie), akkor már az egész motor sérülhetett. A motor felújítása vagy cseréje pedig körülbelül (…dobpergés…) másfél millió forintba fog kerülni.

Hogy pontosan meg tudják állapítani a sérülés mértékét, ahhoz azonban teljesen szét kell szedni a motort.

Az első beszélgetés az eladóval: avagy az autókereskedő, aki nem tudja, hogy jótállási kötelezettsége van

Ezen a ponton leállíttattuk az autó szerelését, és felhívtuk az eladót tájékoztatni a fennálló helyzetről és a lehetséges következményekről, illetve jeleztük neki, hogy akármelyik feltevés igazolódik be, mi nem szeretnénk (mellesleg nem is tudunk) önköltségen kijavíttatni olyan kardinális hibát, amely már a vásárlás előtt is fennálló probléma volt. Persze a hír hallatán az eladó lefagyott, és nagyjából a következő beszélgetés folyt le. (Nem idézném a teljes beszélgetést, csak nagyjából a lényeget)

Eladó: Én nem tudtam arról, hogy ilyen problémája van a kocsinak. Ezt a kocsit én is vettem. Nem érzem felelősnek magam ezért.

Férjem válasza: Nézd, ez nem úgy van, hogy te felelősnek érzed-e magad vagy sem, hogy tudtál erről a hibáról vagy sem, hanem arról, hogy amikor megalapítottad a Kft.-det, és elkezdtél autókkal kereskedni, onnantól kezdve rád vonatkoznak bizonyos jogszabályok, és ezeknek meg kell felelned. Ilyen az, hogy neked jótállási kötelezettséged van.

Eladó: Én nem tudtam erről, én nem érzem magam felelősnek (ezt még elismételte néhányszor a beszélgetés során). Meg egyébként is, mutass nekem egy kereskedőt, aki egy évig garanciát vállal a kocsira, amit elad.

(Én a háttérben: WTF???)

A beszélgetés nagyjából ebben a mederben folytatódott még egy darabig, végül abban maradtunk, hogy gondolkodjon el azon, hogyan tudnánk peren kívül megegyezni, mi pedig felvettük a kapcsolatot egy témában járatos, tapasztalt ügyvéddel.

Az ügyvédnél: jobb, ha megegyezünk

Az ügyvéd először is „megdicsért” minket, hogy még azelőtt tanácsot kértünk tőle (ez egyébként tízezer forintunkba fájt), hogy teljesen szétbontattuk volna a kocsit, hiszen, mint mondta, ha perig fajulna a dolog, akkor nagyon fontos számunkra, hogy legyenek hiteles bizonyítékaink. Márpedig ha mi megbontattuk volna a kocsit, és lefényképezzük a feltáruló hibákat, akkor azok a fotók nem biztos, hogy a tárgyaláson bizonyítékként megállnák a helyüket. Az eladó ügyvédje ugyanis mondhatja, hogy nem is a saját kocsink bontása során készültek a fotók, vagyis csalni próbálunk.

Tehát, ha hasonló történetbe keveredtek, akkor fel kell kérni egy igazságügyi gépjármű szakértőt, hogy legyen ott a szervizben a kocsi bontása során, és dokumentálja a látottakat, valamint írjon róla hivatalos jegyzőkönyvet.

Az ügyvéd elmondta, hogy egyébként egyértelműen igazunk van ebben a történetben. Mi egy megfelelően működő használt autót szerettünk volna venni, ami helyett egy motorhibásat kaptunk egy jól működő áráért. A hibáról az eladó minket nem tájékoztatott. Amennyire lehetett, körültekintően jártunk el a vásárlás során, azt pedig igazán senki nem várhatja el a vevőktől, hogy darabjaira szedessen egy autót még a vásárlás előtt. Az eladónak, mint kft-nek, jótállási kötelezettsége van, amit három módon teljesíthet:

– Az eladó megjavíttatja a kocsit

– Mi javíttatjuk meg a kocsit, az eladó fizeti a javítás költségeit (ez abban az esetben jó megoldás, ha a történtek után már nem szeretnéd, hogy az eladó babráljon bármit is a kocsival)

– Elállunk az adásvételtől, tehát az eladó visszaveszi a kocsit, és visszaadja a pénzt. Mi pedig nekifuthatunk ismét egy autóvásárlásnak.

Ha az eladó egyik megoldásra sem mutat hajlandóságot, akkor további két lehetőségünk van:

– Pereskedés előtt a békéltető testülethez fordulunk, ahol ingyen és bérmentve, jogászok segítségével megpróbálják a felek között rendezni a helyzetet. A békéltető testületnél a sértett fél kezdeményezheti az eljárást, a békéltető testület írásban értesíti a másik felet, hogy mikor és hol kell megjelennie. Ha nem jelenik meg, akkor akár 500 ezer forintos büntetést is kaphat. (Ez nagyjából 90 napos procedúra)

– Ha ez sem válik be, akkor peres útra vihetjük az esetet. (Évekig tarthat)

Szóval elméletben minden szép és jó volt, oldalunkon állt az igazság, az ügyvéd mégis úgy vélte, ilyen helyzetben jobb a peren kívüli megegyezésre törekedni. A pereskedés ugyanis évekig tarthat, és még ha meg is nyerjük a pert, akkor sem biztos, hogy végül az eladó tud majd fizetni. Vagyis nem csak a javíttatás összegét, de a perköltséget is bukjuk.
Lesz majd egy papírunk arról, hogy nekünk van igazunk, az erkölcsi győzelmünket pedig bekeretezhetjük és kitehetjük a falra.

…

Folytatás következik

A következő részben elmesélem, hogy mit állapított meg az igazságügyi gépjármű szakértő a bontás során, hogy milyen kifogásokat hallhattunk az eladótól, és hogy végül, hogyan keveredtünk ki ebből a történetből. Előre szólok, nem lesz happy end. 

 

Kövesd a blogot a Facebookon is!