Na, hol van itt egy rötyi? – Ez az, amit soha nem tudhatsz, ha úgy döntesz, hogy útra kelsz, és ez az egyik legnagyobb parája a hozzám hasonló rinyás csajoknak. Na jó, természetesen a reggeli kávé után. Mert az is egy megoldandó feladat, hogy ismeretlen helyen találj egy jó erős feketét.

Tejjel és cukorral.

Persze jó lesz a sima kávé is.

De igazából a híg lötty is megfelel, ha nincs más, csak kávénak adják el.

Kávé kell, és kész!

Szóval ezért döntöttem úgy, hogy belevágok. Nem érted? Elmagyarázom!

…

Fél évvel korábban:

Reggel 6:40. Csörög a vekker. Vagyis a telefon, mert ugye ki az, aki manapság még vekkert használ ébresztőnek? Lenyomod. Első szundi. Megint csörög. Lenyomod újra. Csörög már megint, átfordulsz a másik oldaladra. Megint… elaludtál! Ágyból ki, irány a rötyi, kávé kotyog, jöhet a jóga. Bizony, minden reggel megcsinálom a napüdvözletet. Kétszer! Nem mintha olyan marha tudatos lennék, egyszerűen reggelente úgy be van állva a hátam, mintha valaki álmomban eltörte volna a gerincem. Na ja, az egész napos gép előtt görnyedés. Kávé lefőtt, hírek átnézése. Különös tekintettel a lefekvés és felkelés közötti időszakban megjelenő facebookposztokra. Elengedhetetlen! Nagyon fontos, hogy mindig képben legyél, ezt ne felejtsd el! Jaj, de cuki kiskutyák! Erzsi tegnap vacsorázott, nemmondod! Na jó, futás a busz után. Már megint. Nem baj, megvan a reggeli sport is. Buszt elérted – naná, mivel mindig késik –, innentől már az évek és a rutin. Most jön a dugó. Emiatt majdnem lekésed a HÉV-ed. Persze tudod, hogy nem fogod, de azért idegeskedsz egy kicsit. Most szállnak fel sokan, ilyenkor kell hátrébb furakodni. Jó erőszakosan, csak közben ne felejts el sűrűn elnézést kérni! Végre leszálltak az idegesítő kisiskolások, akik ugyan tök picik, de sokan vannak és nagyobb a táskájuk, mint ők maguk, szóval végeredményben sok helyet foglalnak. Eléred a HÉV-ed. Ugye megmondtam! Sasolsz, hol jár a kaller. Tudod, hogy érdemes hátulról a harmadik kocsiba szállnod, akkor megúszod a kiegészítőjegy vásárlást. Még hogy olcsójános vagyok? Ha minden nap bemész a városba, akkor oda-vissza a kiegészítőjegy tízezer havonta. Ehhez jön még ugyanennyi a volánbuszra, meg a városi bérlet. Na ugye! Így jár, aki környezettudatos, pláne, akinek nincs autója. HÉV-ről le, lámpa vált, lábad szeded, következő gyalogos zöldet eléred (ezzel nyertél két percet, ha akarsz beugorhatsz a pékségbe, itt van jobbra, bár tudod, ilyenkor mindig sor áll), lépcsőn föl, épületbe be, fejet balra fordít, portásnak „Jó reggelt”, folyosón balra a rötyi, lifttel fel, harmadik emelet, táska ledob, számítógép bekapcsol, jöhet a kávé, két óra múlva kávé-cigi szünet. Ezt ismételd kétóránként este hatig. Közben meló. Ötkor azért elkezdhetsz idegeskedni, hogy időben végzel-e. Persze tudod, hogy tovább maradsz. Sötétben érsz haza, kutyák örülnek, férjnek egy puszi, táska ledob, számítógép bekapcsol (rötyi, ha érdekel, hátul jobbra),  jöhet a maradék meló, na meg a fusi. Este 10 – menni kéne aludni. Este 11 – most már tényleg menni kéne aludni. Éjfél – igazából tök mindegy. 6:40. Csörög a vekker. Tudod, hogy el fogsz aludni.

…

Napjainkban:

Szóval úgy döntöttem, hogy egy időre világgá megyek. A férjemmel megfogtuk egymás grabancát, meg a két kutyát, és beköltöztünk a furgonba. Most itt vagyunk Németországban. Vándor vásárosok lettünk. Kürtöskalácsot fogunk árulni.

Csatlakozz az utazáshoz a Facebookon is!

Nem messze tőlem elrobog egy vonat. Nem tudom merre tart. Nem tudom hol szállnak fel sokan, vagy hogy utaznak-e rajta kisiskolások idegesítően nagy táskákkal. Vajon hol kéne felszállnom, hogy elkerüljem a kallert? Nem tudom mikor kelek fel holnap. Lemerült a vekker. Vagyis a telefon. Nem olvasok híreket reggel. Nincs rutin.

Bontok egy sört és nézem a tavat, amelynek a partján letáboroztunk. Most látom először.

…

Nem tudom, hol van rötyi.

Kávéfőzőt hoztam.