Kiülök a kocsi elé, elintézek még néhány levelet telefonról. A kijelző durva fényétől káprázik a szemem, mire újra felnézek, már sötétedik. És leszállt a köd. Az erdő felől gomolyog elő, szétterül a tisztáson is. Egyre növekszik. Előbb még csak térdig ért, máris embermagasságú. A napsütötte őszi táj sehol, a vidám sárga falevelek egyöntetű szürke masszává…