Hálát adok a tavalyi évért, azért, hogy ennyire kevés nehézséggel kellett szembenéznünk az azt megelőző évhez képest.
Hálát adok azokért az értékes emberekért, akiket az elmúlt évben megismertem, vagy akiket újra felfedeztem az életemben.
Hálát adok azokért a pillanatokért, amiket már akkor is értékelni tudtam, amikor éppen történtek.
A reggeli kávéért a hegyek között.
A tó hűs vízéért a tikkasztó nyári napon.
A búzamező csendjéért, a madárfüttyös erdőért.
Hálát adok önmagamnak, a saját magam iránti türelmemért.
Hálát adok azokért a felismerésekért, amelyekhez csendes elmélyülésekben jutottam.
Hálát adok az utazásokért, tájakért és hangulatokért.
Hálát adok azért, hogy mindezeket volt kivel megosztanom.
Hálát adok azért, hogy volt hová hazatérnem.
Hálát adok azért, hogy voltak, akik vártak idehaza.
Hálát adok azért, hogy ég a tűz a kandallóban, hogy itt fekszenek mellettem a kutyáim, és még van kávé a csészémben.
Hálát adok azért, hogy olyan szerencsés körülmények közé születtem, hogy van képességem és lehetőségem megvalósítani újévi fogadalmaimat.

Ha pedig kívánni is lehet, azt kívánom, hogy legalább olyan jó legyen a következő év, mint az elmúlt esztendő volt.