Mennyi idős vagy?

16 éves.

Mi az, ami most foglalkoztat, vagy amit szeretsz csinálni?

Ez ügyben eléggé el vagyok akadva. Most van az a pont az életemben, amikor nagyon el kell gondolkodnom ezen. Egyrészt még nincsenek nagy terveim, másrészt ki kell találnom, hogy mi is érdekel igazán. Egy csomó mindent csinálok, és van, ami már nem érdekel úgy, mint régen, viszont vannak új dolgok, amik foglalkoztatnak. Például itt van a zene. Valószínűleg abbahagyom. Viszont elkezdtem festegetni.

Kiábrándultál a zenéből, vagy csak nem annyira izgalmas már?

Akár mindkettő együtt. Elvesztette számomra azt a varázsát, ami megvolt akkor, amikor nagyon szerettem. Már nem ugyanaz számomra. Meg azt gondolom, hogy talán nem is ez az én utam. Nem vagyok benne annyira tehetséges. Nem ragadott meg. Írtam novellákat is, de most inkább verseket írok. Ott, abban a füzetben, abban csak versek vannak. Mindig rímekben gondolkodom.

És a suliban van más, ami érdekes számodra?

A sulim (a Waldorfba jár – a szerző), ugye egy olyan iskola, ahol megadják neked a lehetőséget arra, hogy bármi lehess. De annyi minden van, hogy sokszor egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mibe fogjak bele, mi az, ami tényleg foglalkoztat. Aztán néha úgy vagyok vele, hogy akkor inkább egyik sem.

Van egy kezdeményezés a sulinkban, ami projekthét néven fut. A tanárok, szülők hoznak témákat, ami a szakmájukba vág, vagy csak érdekli őket. Meghirdetnek különböző projekteket, és lehet menni hozzájuk. Van, aki pszichogasztronómiával foglalkozik, más letekert biciklivel Spanyolországba és vissza. Szóval ami csak belefér. Tavaly körülbelül harminchat projekt volt. Csak itt is az volt a baj, hogy alig tudtam eldönteni, hogy melyikre menjek.

Mit választottál végül? 

Volt egy ember, aki hajléktalanokkal foglalkozik. Nagyon érdekes volt. Ő eléggé benne van ebben a témában. Van egy alapítványuk, meg írt egy csomó ilyen hajléktalanoperát. Ő szervezte meg nekünk napról napra az állomásokat. Találkoztunk szociális munkásokkal, bementünk hozzájuk az alapítványhoz, kimentünk terepre, jártuk az utcákat, találkoztunk hajléktalanokkal, megismerkedtünk hajléktalan művészekkel. Aztán ők is eljöttek hozzánk a sulinkba. Hozták a verseiket, novelláikat, felolvastak nekünk, megmutatták a rajzaikat. Gyönyörű rajzok voltak, tényleg. Voltak, akik az élettörténetüket mesélték el… Az nagyon brutális volt.

Akkor például ez a segítő vonal is érdekelne? Vagy maradnál a művészeteknél? Esetleg együtt a kettő?

Inkább a segítő. Kiskorom óta az az álmom, mármint amióta kicsit öntudatosabb vagyok, hogy, szóval… Én meg akarom menteni a világot! Szeretnék segíteni az embereken. Persze, aztán az ember ráébred, hogy ez nem így megy, és akkor elbizonytalanodik…

Szerinted meg lehet menteni a világot?

Ebben a helyzetben, a mostani eszemmel, úgy gondolom, hogy nem. Nem tudnám megmenteni.

És hogy lehet feldolgozni ezt? Mi a megoldás?

Ez nem olyan egyszerű, talán még csak most dolgozom föl. Szerintem ez egy tipik dolog, hogy az ember azt hiszi, hogy már mindent tud, aztán belecsöppen az életbe. Erre nem készítenek fel. De talán nem is kell. Ezt meg kell élni.

Szerinted jobb vagy rosszabb hely lesz a világ, mire te felnősz? Mondjuk húsz év múlva?

Sokat szoktam ezen gondolkodni, és nagyon sokat beszélgetünk erről a barátaimmal. Nem tudnék erre sem egyértelmű választ adni. Most volt ez a kutatás, hogy hétből hat női méhlepényben találtak mikroműanyagot. Vagyis már a születésünknél bennünk van. Ez szörnyű. Ha ezzel most nem foglalkozunk, akkor itt durvább dolgok lesznek. Bár ezzel már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni foglalkozni. Engem ez nagyon elkeserít. Elveszi az embernek még azt a kevéske kedvét is a szüléstől. Nem tudom, talán jobb is lenne a világnak… Az ember már nem tud miből építkezni, nem tud miből adni, ezért csak elvesz. Ilyen a társadalmunk. Ami nincs rendjén, de nem tudunk tenni ellene. És ezt nehéz elfogadni.

Szerinted mi az élet értelme?

Na igen. Erről például egy csomó verset, novellát szoktam írni. Sokszor sok mindent gondolok. Még alakul a személyiségem, keresem az utam, és azt is, hogy mi az élet értelme. Ha megtaláltam, elmondom.

 

 

Boróka a szobájában, a téli szünet utolsó napjaiban, amikor még nem derült ki, hogy kinyitnak-e az iskolák vagy marad a digitális oktatás a vírushelyzet miatt

#azéletértelme #2020után #azéletértelmeprojekt #INKkérdez #Borókamondja