• Home
  • /
  • Category Archives: kicsikocsim

Letekered az ablakot. Szól a zene. Belelazulsz a világba.

Judit és István hétköznap „rendes”, konszolidált emberek, egy nagy cég alkalmazottai, mintaszülők. Ám a látszat senkit ne tévesszen meg, valójában egy igazi őrült páros ők ketten! A hazai és külföldi rock és reggiefesztiválok állandó részvevői – 13 éves fiúkkal, Botonddal egyetemben –, és amikor csak tehetik, fogják a cókmókjukat és világgá mennek. Tevegeltek már a…

A feminizmus azért is harcol, hogy a férfiak sírhassanak! – interjú egy feministával

Rosszabb vagy, mint három fiú? Nagyon szemtelen vagy lány létedre! – Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én bizony rendszeresen kaptam meg az ilyen, és ehhez hasonló szidalmakat az iskolában, és folyton azzal szembesültem, hogy nem vagyok elég jó kislány. Sőt, valójában egy rossz kisfiú vagyok. Gondolnátok, hogy valójában ez is a szexizmus egyik…

„Izgultam, hogy mikor fog kigyulladni” – egy cipészlány a kaptafánál

Kalóz, matróz vagy világutazó – ez volt a válasz, ha valaki gyerekkorában megkérdezte Gyurkovics Rónától, mégis mi szeretne lenni. Később úgy tervezte, hogy apja nyomdokaiba lép és festőművész lesz, végül az ELTE földrajz szakán kötött ki, hogy aztán cipőkészítő legyen. „Szabadkán születtem és nevelkedtem, dolgoztam gimnazistaként a helyi cipőgyárban a futószalag mellett, de akkor még…

„Ha azt hiszed, itt szomorúak az emberek, akkor tévedsz”

Miért lesz egy diplomás, több nyelven beszélő orosz-ukrán srácból utcazenész Budapest aluljáróiban? Miért jobb Budapesten élni, mint Kijevben vagy Svájcban? És mi a helyzet a rendőrökkel? Dimitrij orosz apa és ukrán anya gyermekeként, Oroszországban látta meg a napvilágot, egészen pontosan Provigyenyijában, egy apró kikötővárosban Csukcsföldön, nem messze Alaszkától. Mutatom, itt van: Három éves volt, amikor…

„Nem fogok attól félni, hogy mikor robbantanak fel.” – élet Belgiumban kismamaként

Egy évre tervezte, lassan hat éve él Belgiumban párjával, kislányuk is már itt látta meg a napvilágot. Hogyan indult a külföldi élet, milyen érzés a családtól távol gyereket nevelni, és hogyan élte meg a néhány hónappal ezelőtti robbantásokat, ezekről mesélt nekem Kata. „Magyar-etika szakon végeztem 2010-ben Egerben. Tanárnak készültem, fel is költöztem Pestre, hogy talán…

„Amikor lefekszel, tudod, hogy volt értelme a munkádnak.” – Új élet Belgiumban mínusz 30 euróból

Kaotikus tinédzserkor, élet Izraelben, visszatérés és útkeresés Budapesten, fotózás, egyetem, újrakezdés Hollandiban, majd vállalkozás Belgiumban. Hogy milyen értelmiségi melósként a porban térdepelni naphosszat, miért jó Belgiumban vállalkozni, és hogy élne-e újra Magyarországon? Ezekről is beszélgettünk Tamással. Tamás minden nap ötkor kel, hatkor már úton van a következő munka helyszínére. Ma viszonylag korán, este hétre hazaért,…

„A zene mindenkié”

Nem fogjátok elhinni kivel futottam össze az egyik vásárban! Igen, vele, „A Lacival”. Bizony ő az a srác, akivel egy esős nyári estén ismerkedtünk meg még jóval azelőtt, hogy furgonlakóvá váltam volna, és akinek felajánlottuk ideiglenes szállásként a furgon platóját. És ő az, aki anno felbukkanásával egy kicsit hozzájárult ahhoz, hogy megszülessen bennem a „mindenkilaci”…

Kutyákat fotóz, és közben bejárja a világot

Általában nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget az emberek korának, akikkel éppen beszélgetek, azonban amikor megismerkedtem Annával, egyszerűen nem tudtam hová tenni, és muszáj volt megkérdeznem tőle, hogy mennyi idős. Arcvonásai ugyanis igencsak fiatal személyiségről árulkodtak, mégis az egész megjelenése egy komoly, tapasztalt, felnőtt nő benyomását keltette. Sejtésem pedig beigazolódott, Anna ugyan még csak 23 éves,…

„Nem volt semmim, még álmaim sem” – a lány, aki otthagyta a BBC-t és világgá ment

„Ha tizenegy évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy egyedül fogok utazni a világ körül, és hogy bejárom a fél világot, őrültségeket csinálva – mint például bungiejumping Ausztráliában, cápákkal úszás a Bahamákon, tangózás Argentínában, sziklamászás Afrikában, a New York-i maraton lefutása –, valószínűleg csak legyintettem volna. Hiszen akkoriban még egészen más ember voltam. A depresszió…

„Amúgy normálisak vagyunk?” – Csütörtökön döntöttek, vasárnap már úton voltak

Épp egy murvás, kietlen parkolóban pihentünk meg, amikor befordult mellénk egy fekete autó. „Helló, magyarok vagytok?” – köszönt ki a lehúzott ablakon keresztül óriási mosollyal az arcán egy férfi. Látták már messziről, hogy utazók vagyunk, ők pedig imádják az utazókat. Így ismertük meg Krisztiánt és Böbét, a két „kalandort”.  Krisztián és Böbe tíz évvel ezelőtt…

123