Ordítás a végtelennel – avagy az Északi-tenger arcai alkonyattól pirkadatig

Végre észak felé vesszük az irányt. Talán nem túlzás, ha azt állítom, egész nyáron ezt a pillanatot vártuk. Egy vásárt kifejezetten emiatt vállaltunk be, mint ahogy a 600 kilométeres utazást is. Az utóbbi negyed órában percenként sandítok a GPS-re. Vajon mikor jelenik már meg a kis nyilacska útjában a nagy egybefüggő kékség: az Északi-tenger? Érkezés…

Éjszaka a Rajnánál

Állok a Rajna-parton és várom, hogy a kutyák elintézzék lefekvés előtti kis és nagy dolgukat. Körülöttem a táj fekete massza, csak néhány elmosódott szélű sziluett jelzi a világ határait, a víz mint egy tintafolyam lassan ringatózik, a sötétségbe rég beleveszett hajók keltette utolsó hullámfoszlányok nyaldossák a sziklákat a lábam alatt. Egy hangulat kerít hatalmába. Mielőtt…

Telekocsi: álomutazás vagy haláljárat?

Nemrég úgy alakult, hogy haza kellett rohannom Magyarországra hivatalos ügyeket intézni, az egész hercehurca lebonyolítására pedig összesen három nap állt a rendelkezésemre. Egyértelmű volt, hogy emiatt nem fogjuk túráztatni az egész karavánt, úgyhogy telekocsiba vágtam magam és postafordultával jöttem is vissza Németországba. Nem először választottam az utazásnak ezt a formáját, de be kell valljam, elég…

„A zene mindenkié”

Nem fogjátok elhinni kivel futottam össze az egyik vásárban! Igen, vele, „A Lacival”. Bizony ő az a srác, akivel egy esős nyári estén ismerkedtünk meg még jóval azelőtt, hogy furgonlakóvá váltam volna, és akinek felajánlottuk ideiglenes szállásként a furgon platóját. És ő az, aki anno felbukkanásával egy kicsit hozzájárult ahhoz, hogy megszülessen bennem a „mindenkilaci”…

“Egy üveg pálinkáért megszerelte az autót” – magyar mondatok Németországból

Három nap alatt annyi magyarral találkoztunk Schweinfurthban, mint előtte az öt hónapban összesen. Sajnos nem volt időm egyikükkel sem hosszabban elbeszélgetni, viszont hallottam néhány olyan mondatot, amit úgy éreztem, hogy veletek is meg kell osztanom. Jó szórakozást!   “Á, ez a kolbász, amit itt árulnak ehetetlen.” – a vásár egyik résztvevője „Amikor először beadtam itt…

Kutyákat fotóz, és közben bejárja a világot

Általában nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget az emberek korának, akikkel éppen beszélgetek, azonban amikor megismerkedtem Annával, egyszerűen nem tudtam hová tenni, és muszáj volt megkérdeznem tőle, hogy mennyi idős. Arcvonásai ugyanis igencsak fiatal személyiségről árulkodtak, mégis az egész megjelenése egy komoly, tapasztalt, felnőtt nő benyomását keltette. Sejtésem pedig beigazolódott, Anna ugyan még csak 23 éves,…

Furcsa agymenés arról, hogy izzadunk mint Jim Carrey az orrszarvúbendőben de szépek a csillagok

Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van… ez már csak ilyen. De persze kit érdekel, ha uraljuk a természetet, jobban mondva, amikor és ahogy csak lehet, elszeparáljuk magunkat annak hatásaitól? Hiszen ma már nem kötelező fázni vagy izzadni, csak néhány métert kell kibírni két lábon járva, aztán csimpaszkodhatunk a légkondis buszon, terpeszkedhetünk a klímás…

„Nem volt semmim, még álmaim sem” – a lány, aki otthagyta a BBC-t és világgá ment

„Ha tizenegy évvel ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy egyedül fogok utazni a világ körül, és hogy bejárom a fél világot, őrültségeket csinálva – mint például bungiejumping Ausztráliában, cápákkal úszás a Bahamákon, tangózás Argentínában, sziklamászás Afrikában, a New York-i maraton lefutása –, valószínűleg csak legyintettem volna. Hiszen akkoriban még egészen más ember voltam. A depresszió…

Csak egy hangulat

Semmi extra. Egy kis eldugott kemping a dombok között. Az állandó lakók csendben tesznek-vesznek, kertészkednek, kempingszékeikben ülve sütkéreznek. A szemközti szántóföldön traktor halad el sűrű porfelhőt húzva maga után, a szénabálák csendben várják, hogy elszállítsák őket. Hallom a közeli tavon vízisíelők kurjongatását és elképzelem, ahogy a víz felszínén megcsillan az augusztusi napfény. Ülök a lakókocsiban…

Fejem felett az ég…

Wow, milyen gyönyörűek a felhők! – kiáltottam fel egyik nap. Azt nézd, milyen durva az ég! – lelkendeztem másnap. Hogy a francba lehet az, hogy amióta utazunk, azóta folyamatosan ilyen gyönyörűségek tárulnak a szemem elé? – gondolkodtam el a nagy rejtélyen harmadnap. Lehetséges lenne, hogy korábban, odahaza nem voltak ilyen égi tünemények? Aligha hihető. Az…