A kandallóban vörösen táncolva lobog a tűz, kortyolgatom a frissen lefőtt kávét, a kutyák a hátukra fordulva melengetik a hasukat, én pedig semmi mást nem teszek, mint az ablakon kibámulva töprengek az élet apró, jelentéktelen kérdésein.
Idilli kép? No, akkor tekerjük vissza kicsit az időt!
Két nappal korábban
Végre hazaértünk! Az első saját kis fészkünk. Egy apró házikó a dombok között nem messze a fővárostól. Valójában egy félig romos nyaraló. Ami azt illeti kölcsönből. Szóval még nem is teljesen a miénk. Amikor néhány éve megvettük, úgy terveztük, hogy gyorsan felújítjuk, tudod, új burkolat, egy tisztasági festés, és élünk boldogan. Azt gondoltam, a legnagyobb kihívás a függöny színének kiválasztása lesz majd.
Ismeritek a Pénznyelő című filmet Tom Hanks főszereplésével? Vesznek egy csodálatos, óriási házat, ami aztán elkezd darabjaira hullani. Vicces történet. Már ha tévében látod. Kevésbé, amikor veled történik. Amikor beköltöztünk, hamarosan kiderült, hogy a teljes villanyvezetéket újra kell húzni, a vízvezetékeket ki kell cserélni, és mivel az egyik főfal vastagsága maximum válaszfalnak elegendő, tartóoszlopokkal kell megerősíteni, de egy támfal sem ártana, mert a domboldal mozog szépen lassan, a ház meg majd kúszik vele.
mindenkilaci – útikalauz furgonlakóknak a Facebookon is
Tehát van egy félig lebontott, félig kész házuk, de legalább van hová hazajönnünk. És persze ne felejtsük el, hogy teljesült egy régi álmunk: van kandallónk! Vagyis vaskályha, de ez most lényegtelen, hiszen majdnem ugyanaz, ropog benne a tűz, rá tudod tenni a kávét melegedni. Egyszer még rakott krumplit is készítettem rajta, meg sült almát, mézzel lecsurgatva. Igaz, a méz szenesre égett a kerámiaedényben.
Szóval a kandalló, a valóra vált álom. Persze egészen addig, amíg nem olyan lakásban élsz, ahol ez az egyetlen fűtési lehetőség. Meg ahol nincsen komornyik, aki akkor is tenne fát a tűzre, amikor te nem vagy otthon.
Ugyanis amikor hazaértünk a lakás egy jégverem volt. A falak kihűlve, az ablakok deresek (vagy az ott pókháló? na mindegy is!), a bútorok fagyosak, a poharat meg szétrepesztette a belefagyott víz. Még jó, hogy a tűzifát megrendeltük időben!
Na igen, a tűzifa…
A kandalló ugyanis fával működik. Egy fűtési szezonra kifizetsz egy kisebb vagyont a fáért, persze vizes fát kapsz, pedig több éve száradót ígértek, úgyhogy az első hónapban jobban füstöl, mint hogy fűtene. De legalább a kandallónak is van valami baja, mert azért az csak nem normális, hogy a becsukott ajtó alatt eregeti ki a füstöt. A kémény is túl hideg. Kéne venni szénmonoxidjelzőt, de az meg drága, igaz az életem még drágább. Mondjuk egy ideig talán megoldás, hogy elég roggyantak a nyílászárók, így valószínűleg jön be elég friss levegő csukott ajtónál, ablaknál is.
Szóval pakolom a kályhát a vizes fával, ülök a füstben, a ruháim büdösek, a tüdőm kátrányos, de legalább még hideg is van.
Egy nap folyamatos kandallópakolás után melegedett be annyira a ház, hogy legalább a kabátot már levehettük este, de éjszakára azért még elkélt a két pulóver a paplan alatt.
Másnap reggel ébredés az öt fokra lehűlt lakásban, dideregve begyújtás és kezdődhet előröl a procedúra, egész napos kandallópakolás, mert hát a falak még mindig nem melegedtek át eléggé.
A meleg relatív
Ma reggel megint nem akaródzott kimászni az ágyból, ahogy kidugtam a lábujjamat a paplan alól, már rántottam is vissza. Megint jól lehűlt az a nyomorult lakás. Egy-kettő-három, kiugrom az ágyból azonnal bele a mackógatyába, vastag zokni, három pulcsi. Brrr… hány fok lehet? Kutyákat kiengedem, hogy elvégezzék a dolgukat, még szerencse hogy ki tudom nyitni az ajtót, a kulcslyuk este zúzmarás volt. Belülről.
Szaladok feltenni a kotyogóst, közben már gyújtok is be. Szerencsére ma már gyorsabban megy. Még jó hogy volt annyi eszünk, hogy vágtunk jó sok gyújtóst előre, így legalább a lakásban tudott egy kicsit száradni. Fél óra múlva már pattog a tűz, kutyák bekéredzkednek, én pedig olvasom a híreket:
Rendőrök mentettek meg idős embereket a fagyhaláltól. A saját lakásukból. Nem volt tüzelőjük.
Dolgozó hajléktalanok elhagyott betonépületben vészelik át a mínusz tízeket. Fűtenek, amivel tudnak. Már akinél van mibe begyújtani.
Civilek kabátokat helyeznek ki az ország több pontján, akinek szüksége van rá, elvehet egyet magának.
Az egyik kávézó Facebookon hirdeti, hogy a héten nyitva áll mindenki előtt az ajtó, meleg teával várják azokat, akik fáznak.
Kutyákat, cicákat engedjük be melegedni a lakásba! Ők is fáznak!
Óhajt még valamit, felség?
A kandallóban vörösen táncolva lobog a tűz, kortyolgatom a frissen lefőtt kávét, a kutyák a hátukra fordulva melengetik a hasukat, én pedig semmi mást nem teszek, mint az ablakon kibámulva töprengek az élet apró, jelentéktelen kérdésein.
Újra átgondolom az elmúlt két napot.
Tulajdonképpen elég meleg van itt.
Kövesd az oldalt a Facebookon is!
